A ZSIDÓSÁG SZERVEZETEI

Az általános ellenségesség okai zsidók és nemzsidók között. A zsidók mindig ellenségességet ébresztettek azokban a népekben, melyek között éltek. Áldozatok, ahogy állítják, vagy elnyomók? Ahogy egyikük, Bernard Lazare világosan elmondja:

"Ha ez az ellenségesség, sőt utálat a zsidóval szemben csak egy időszakban és egy országban mutatkozott volna meg, akkor egyszerű lenne ennek a haragnak a körülhatárolt okait leleplezni, de ezt a fajt mindig minden nép utálta, ahol csak megtelepedett. Tehát, mert a zsidók ellenségei a legkülönbözőbb fajokhoz tartoztak, és mivel egymástól távol levő országokban éltek, mivel nagyon különböző törvények uralkodtak fölöttük, egymásnak ellentmondó alapelvek uralták őket, ezeknek sem erkölcse, sem szokásai nem voltak azonosak, más intézkedések mozgatták őket, így semmit sem ítélhettek meg ugyanazon elvek alapján, ezért azt mondhatjuk, hogy az antiszemitizmus oka mindig is magában Izraelben rejlett és nem azokban, akik Izrael ellen harcoltak."

Ennek az antipátiának az okait sokszor hozták nyilvánosságra és a következő három okban foglalhatóak össze:

A zsidók mindenütt és mindig idegenek voltak, paraziták és forradalmárok, továbbá a középkorban Krisztus gyilkosainak is tartották őket. Krisztus meggyilkolásának vádja gyöngült, ahogy a kereszténység ereje gyöngült, ezért ma ezt kommentár nélkül említjük. Idegenek: Emberkerülők és nem asszimilálhatóak, mert ragaszkodnak különállásukhoz és intoleránsak. Melyik erényeik és melyik vétkeik hozták a zsidókra ezt az általános ellenségességet? Miért gyűlölték az alexandriaiak, a rómaiak, a perzsák, az arabok, a törökök és a keresztény népek ez az általános ellenséget? Mert mindenütt és a mai napig a zsidó a társadalomba be nem illeszthető elem maradt. Miért volt be nem illeszthető elem? Mert különálló akart maradni és ez a különállása egyszerre volt politikai és vallási, vagy más szavakkal megtartotta politikai és vallási szokásait és törvényeit. (1).

Ehhez a be nem illeszthetőséghez hozzájárult a különállása. A világ nem létezne, ha nem létezne a törvény és ha Izrael nem gyakorolná azt. Isten alkotta azt hogy végül újra semmivé váljon. A világ nem fogja addig megismerni a boldogságot, amíg nem lesz a törvény birodalmának része, azaz a zsidó birodalomé. Következésképpen a zsidó nép Isten kiválasztott népe mint kívánságainak és vágyainak tudói. Az örökkévaló csak velük kötött szerződést, az Úr választotta ki őket. Izrael az örökkévaló kedvenc gyermeke az akinek egyedül van joga az ő szeretetére, jóindulatára, különös védelmére, és a többi ember helye a hébereké alatt van. Csak nekik van joguk Isten irgalmára. A népek javai valójában Izrael javai, és látjuk, hogy maga Jézus hogy válaszol egy görög asszonynak: "Nem helyes a gyermekek kenyerét a kutyáknak adni". Ez a bizalom kiválasztottságukban, megválasztásukban hihetetlenül büszkévé tette a zsidókat. Lenézik és gyakran gyűlölik a nemzsidókat, amikor hazafias okok is hozzáadódtak a teológiaiakhoz. (2). Amellett hogy idegenek a zsidóknak azt is szemére vetik, hogy paraziták, azaz semmit sem termelnek de mások munkájából élnek. Fölösleges visszatérni a témára, mert már megtárgyaltuk a zsidó és a gazdasági élet című fejezetben.

Foglalkozzunk tehát a harmadik váddal: A zsidók forradalmárok. Mindig is azok voltak és számos példa és idézet mutatja tevékenységüket a szocializmus alatt, és támogatja és riasztó módon igazolja ennek a pontnak valódiságát. Forradalmi irányzataik ma két fázisból állnak. Egyrészt lázadók akik az uralkodó ellen lázadnak és másrészt forradalmárok a szó mai jelentésében, azaz ők a legaktívabb támogatói 1798 alapgondolatainak és a szocializmus nagy részben az ő termékük.

Mindig elégedetlenek. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy egyszerűen hibákat keresnek, és minden kormány szisztematikus ellenzői, de a dolgok állása nem elégíti ki őket. Állandóan nyugtalanul keresnek egy másik állapotot, amelyet sehol sem találnak megvalósítva. Ideáljuk nem olyanok, amelyeket a remény kielégít, ehhez nem tették azt elég magasra, ambícióikat nem tudják álmokkal és víziókkal elaltatni. Hisznek jogukban, hogy rögtön kielégítsék vágyaikat távoli ígértetek helyett. Ebből ered a zsidók állandó agitációja.

Az okok, melyek ennek az agitációnak a szülői, amelyek némelyik modern zsidó lelkében élnek és örökké élnek, nem külső okok, mint egy herceg tényleges zsarnoksága, az embereké vagy egy kemény szabályrendszeré, hanem belső okok, amelyek a héber szellem alapjában gyökereznek. Az izraelitáknak Istenről alkotott képében, életelvükben és halálukban kell keresnünk a forradalmi érzés okait amely hajtja őket. (3).

Irodalom:
1. B. LAZARE, L'Antisemitism, p. 3.
2. B. LAZARE, L'Antisemitism, pages 8 és 9.
3. B. LAZARE, L'Antisemitism, p. 306.

A ZSIDÓ FAJ

A zsidók külön fajt alkotnak, egy olyan fajt, amelyet nem lehet asszimilálni és amelynek világosan jelzett lelki és testi jellemzői vannak. Ha néhány zsidó azt mondja, hogy ők magukat vallási szektának fogják föl, mint a katolikusokat vagy a protestánsokat, akkor ezek nem vizsgálják meg helyesen saját viselkedésüket és érzéseiket. Akkor is ha egy zsidó meg van keresztelve, vagy, ami ezzel nem azonos, komolyan konvertált a kereszténységhez, ritka az, ha őt nem tartják még mindig zsidónak. Vére, temperamentuma és lelki sajátosságai változatlanok maradnak. (1).

A testi oldalon nyilvánvaló tény a szemita faj rendkívüli és abszurd továbbélése. És a fajban tovább élnek a testi jellemvonások: Teljesen nyugatias zsidók néha megőrzik vonásaikat, melyek feltűnően azonosak az arab beduinokéival, akiktől háromezer éve váltak el. Bizonyos ízlések hasonlósága még föltűnőbb. Századok során folytatott élet szláv és északi népesség között nem fosztotta meg a zsidót dühöngésétől, gesztikulálásától, az erősen fűszerezett mediterrán ételek szeretetétől. Ezek a stabilitás példái olyan meglepőek, hogy kénytelenek vagyunk őket túlélésnek nevezni és olyan számosak, hogy valóban magukba foglalják az arab és zsidó élet egészét. (2).

A faj végzetében, a szemita jellegben egy szilárdság van, egy stabilitás, egy halhatatlanság, amely a szellemet meglepi. Megkísérelhetjük ezt az állhatatosságot a vegyes házasságok hiányával elmagyarázni, de mi magyarázza a nők és férfiak viszolygását másfajúakkal való együttéléstől? Miért tart ez olyan soká? A gall, akit Július Cézár leírt és a modern francia között hasonlóság van, a Tacitus által leírt német és a mai német között is. Nagy távolságot hidaltunk át a kommentárok fejezete között és Moliére darabjai között. De ha az első a bimbó, a második a kinyílt virág.

Az élet, a mozgás, hasonlóságok hiánya megfigyelhető a jellemek fejlődésében, és ez idő szerinti formájuk csak egy szervezet érettsége amely néhány évszázaddal ezelőtt fiatal volt, és amely néhány évszázad múlva meg fog öregedni és el fog tűnni. A szemiták között nincs ilyesmi. Mint ahogyan nyelvük mássalhangzói fajuk hajnalának idejéből származnak, világosan definiált betűkkel, takarékos és szűkös formában, növekedésre vagy csökkenésre nem képesek, mint egy gyémánt, ami meg tud jelölni más tárgyakat, de sajátmaga túl kemény ahhoz, hogy valami más tárgy megjelölje.

"Az vagyok, ami vagyok"- mondja az örökkévaló. Az örökkévaló a faj. Az anyaga egy, az ideje egy, állandó, örökkévaló. (3). A zsidó jellem szellemi szinten legalább olyan eltérő, mint testileg. A fenti idézet Kadmi Cohentől származik, aki nemrég adott ki A. de Monzie, volt francia miniszter pártfogásával egy művet, melynek címe: A nomádok, amely figyelemre méltó tanulmány a zsidó lélekről. Szerinte a zsidók nomádok, és ezt a tényt jellemükkel magyarázza. A szemita alapelv egységét alapvetően és abszolút módon a szemiták életformája magyarázza meg. Egy pásztorfaj nomád szemben a földművelő fajokkal. Nomádok maradtak. Ez a jel kitörölhetetlen, mint egy fiatal fa törzsébe metszett jel. A törzs nő és fejlődik, a jel nagyobb lesz és úgy tűnik, hogy megváltoztatja körvonalát, de fölismerhető marad.

Ha nomád élet egy faj egységének alapvető őre, ez azért van, mert túl hosszú volt kapcsolata a földdel, mert túl hosszú ideig élt ugyanazon a földön. (4). Különösen meg kell jegyezni, hogy a nomád állam, szemben azzal, ami más népekkel történt, sohasem volt átmenete a szemiták között vagy olyan állapota, amely megelőzi és előkészíti a letelepült életet. Forrása a szemita szív alapján van. (5). Hogy a nomád élet egyedül elég ahhoz, hogy megőrizze a faj tisztaságát, könnyen elképzelhető. Egy emberi csoport vándorló élete egyben annak elszigeteltségét is jelzi, és annak ellenére, hogy egyik helyről a másikra vándorol, és valóban amiatt, a törzs megtartja sajátos jellegét.(6). Így az ereiben folyó vér megtartja eredeti tisztaságát és az évszázadok elmúlása csak erősíti a faj fontosságát. Ez határozottan a vér jogának elsőbbsége a jus soli fölött.

A szemiták és különösen a zsidók előállítottak és ma is előállítanak ennek a jelenségnek egy történelmi és természeti bizonyítékát. Sehol máshol nem biztosították olyan szenvedéllyel a vér jogát. Ennek a népnek a története, ahogy a Biblia is bizonyítja, állandóan hangsúlyozza az idegenekkel való házasság tiltását. És napjainkban, éppúgy, mint 30 évszázaddal ezelőtt ennek a faji különválásnak a fontosságát megerősítik és ez a zsidók és nemzsidók közötti házasságok ritkaságán le is mérhető. A fajnak ez a kizárólagos és féltékeny szeretete az, amire a szemitizmus mélyebb jelentése koncentrálódik és ebben jelenik meg ideális kifejezése. A faj egy önellátó és homogén egység, amely nem tartozik egy bizonyos területhez, amely nem fogadja el a meglevő törvényeket abban az országban, ahol lakik, és amelyik energikusan visszautasítja azt a gazdagságot, amelyet a más népekkel való keveredés hozna. Anyagi és külső támogatás nélkül csak a saját egységével törődik. Élete sajátmagára korlátozódik és csak belső akaratának erejétől függ, amely tisztán és nem keveredve lenéz és elutasít minden olyan eshetőséget, amelyet az idő és az ár hoz.

Így a faj ijesztő ereje magyarázza el egyedül ezt az ellentmondásokkal teli jelenséget: a számtalan faj közül csak egy, a zsidó nép élte tovább saját múltját meghosszabbítva ellentmondásos és nem logikus létezését, és minden támadás ellenére, minden fölosztás ellenére, minden ismert üldözés ellenére vakító fényét ráveti az egységre, az örökkévalóság csillogó jelére, az eszme felsőbbrendűségére. Egy nép egységes maradt örökre és mindennek ellenére (7), Mivel nincs kellő ismeretanyagom ahhoz, hogy erről a véleményről vitatkozzak, arra szorítkozom, hogy megvizsgáljam azt az eredményt, amely a zsidó mai jellemét adja, amely itt egyedüli témánk.

Először is, mindazok, akiknek lehetőségük volt egy zsidóval kapcsolatba lépni vagy személyes kapcsolataik vannak velük, meglepődnek azon a szenvedélyen amellyel azok bevetik magukat a dolgokba. Ezt nevezik a próféták sötét tüzének. Különös durvaság, mohóság és keserűség vegyül minden cselekvésükbe. Ha művészetekről vagy tudományról van szó, azaz olyan területekről, amelyekben nyugalomnak kellene uralkodni, vagy üzletről, vagy még inkább politikáról, a zsidó hirtelen szenvedélyes lesz, és soha sem felejti el, hogy kimutassa a vita iránti szeretetét. Ez olyan ismert dolog, hogy minden nap találkozhatunk ennek a különös lelkesedéssel hogy fölösleges ezt tovább bizonygatni. (8).

A fajnak ez a szenvedélyes lelkesedése elmagyarázza a már olyan sokszor igazolt jelenséget, az arab és zsidó történelem zavarosságát. Ez tényleg megszüntette önkontrolljukat és annak a logikának a befolyását, amely összehangolja és szabályozza nem csak az élet tényeit hanem a történelmet alkotó események folyamatát. (9). A zsidó történelem a szétszórtság óta egy valóságos ellentmondás, felhívás egyetértésre. Kétezer évig az állandó lázadás állapotában élni a környező nép ellen, támadni szokásaikat és vallásukat egy hajthatatlan hajlandó különválás alapján szörnyű gonoszság. A forradalom néha elkerülhetetlen, néha a rang teszi szinte kötelezővé, de ennek elfogadása mint egy állapotot, amikor olyan könnyű lenne beolvadni és így elkerülni a lenézést, gyűlöletet és szidalmazást húsz évszázadon át, erre nincs érthető ok, ez logikátlan őrültség. (10). A faj egysége, az egyéni szenvedély, melyet a nomád életmód befolyásol, szükségszerű következménye a szemita elvnek, a tekintély nem elismerése és a fegyelem lenézése. (11).

A tekintély elve a zsidók között annyira nem fér össze a faj legmélyebb érzéseivel, hogy a Biblia odáig megy, hogy az isteni eredet megtiltja a királyság alapítását. (12). Míg más civilizációk többé-kevésbé tartósan megalapították az önálló hatalom intézményét, a szemiták semmi állandó intézményt nem alapítottak. Nem értették meg közelítőleg sem ennek az elvnek az előnyeit, és csak abban az elvben hisznek, hogy csak a meghittség kapcsol egyéneket össze. (13). Lépjünk tovább: A tekintély elve - és ennélfogva a tekintély tisztelete - antiszemita fogalom. Benne foglaltatik a katolikus tanokban, a kereszténységben, Jézus tanításaiban is helye van, sőt azok vallásosan szentesítik. (14). A szemiták szerint talán túlzottan is az egyén joga és a tekintély tisztelete ellentétben áll egymással, és emiatt előnyben részesítik az egyenlőség elvének csírázását és kivirágzását. És ezek, Ibn Khaldun szavaival, a szemita szívekben úgy virágoztak, mint élő valóság. A Szabadság és Egyenlőség, ez az elv pár, mely nagybetűvel van a modern alkotmányokba és középületek homlokzatára írva. (15).

Az emberi egyenlőség megakadályozza a társadalmi egyenlőtlenség kialakulását. Ennélfogva világos, hogy miért nincs sem az araboknál, sem a zsidóknál örökölhető nemesség. Még a "kék vér" kifejezést sem ismerik. Ezek a társadalmi különbségek az emberek egyenlőtlenségén alapulnak, annak ellenkezője, amely a szemitáknál mindennek az alapja. A szemita történelem forradalmi irányzatainak egyik oka tehát az egyenlőség szélsőséges alapelvére vezethető vissza. Hogy maradhat fönt egy állam, melynek létezéséhez szervezés és rangsor szükséges, ha minden ember, aki azt alkotja, a szó szoros értelmében egyenlő? Ami a szemita történelemben föltűnik, az a szinte teljes hiánya a szervezett és tartós államoknak. Noha minden tulajdonságuk megvan ahhoz, amely ahhoz szükséges, hogy politikailag nemzetet és államot alkossanak, sem a zsidók, sem az arabok nem tudtak egy meghatározott kormányformát létrehozni. Ennek a két népnek a története mélyen át van hatva a fegyelmezetlenséggel.

A zsidó történelem egésze minden szakaszában tele van "népi mozgalmakkal", melynek anyagi oka nekünk nem világos. Továbbá a 12. és 20. századi Európában a zsidók szerepe a forradalmi mozgalmakban jelentős, és ha Oroszországban az ezt megelőző üldözés el is magyarázza ezt a részvételt, ez nem áll Magyarországra, Bajorországra és más helyekre. Mint az arab történelemben, ezeknek az irányzatoknak a magyarázata a pszichológia területére tartozik. (16). Az egyenlőség nagyon élő érzékelése világosan láthatóan a szemita lélek egyik legjellemzőbb vonása. Ez azonban nem lenne teljes, ha nem adnánk hozzá, hogy ennek a szellemi állapotnak oka vagy következménye a jog eszméjének túlsúlya. (17). Továbbá, és a mellékhatás érdekes, a jog eszméje az, amely a faj szenvedélyességével együtt a zsidó forradalmiság alapja. Az igazság eszméjét fölébresztve működik a forradalmi agitáció a legjobban. Azok a társadalmi igazságtalanságok, amelyek a társadalmi egyenlőtlenségből következnek, gyümölcsözőek. Az erkölcs néha megbocsáthatja ezeket, a jog soha.

Az egyenlőség elve, a jog és a szenvedélyesség határozza meg és alakítja a forradalmi irányzatokat. Fegyelmezetlenség és a tekintélytisztelet hiánya elősegíti a forradalmi irányzatok kialakulását. De "tárgya" a vagyon: Az emberi viszály oka, az időtlen örök harc megszerzéséért és újrafelosztásáért. Így harcol a kommunizmus a magántulajdon ellen. (18). A tulajdon iránti érzék és a föld szerzésének vágya sem létezik a szemiták között. Ezek nomádok, akiknek sohasem volt földjük és nem is vágytak annak birtoklására. Innen vannak a tagadhatatlan kommunista irányzatok az antik idők óta.(19).

Ez a szenvedélyes lelkesedés messze vitte őket előre, de ez a faj eltűnését is meghatározhatná, ha a halálos ostobaságok egymást követik. Ennek a mérgezésnek megvan az ellenmérge, és ez a szellemi rendetlenség megtalálta javítását a pozitív hasznosság elvében. Az elvonatkoztatás őrülete nem zárja ki az érdeklődés aritmetikáját. Néha az égbe száll ugyan, de a szemita sohasem veszti el hitét a földben, gazdagságában és nyereségében. Éppen ellenkezőleg! A hasznossági elv a szemita lélek másik vége. A szemita erőssége a spekuláció, mind szellemi, mind üzleti. És az utóbbi téren erős hangon énekelte a világi érdekeket dicsőítő dalokat! (20). Trocki és Rothschild neve jelzi a zsidó elme végpontjait. Ez két határpont magában foglalja a társadalom egészét, a 20. század teljes civilizációját. (21).

Foglaljuk össze: Faji szempontból általában két fajta zsidót különböztetnek meg: A portugál ágat és a német ágat, (szefárd és askenázi). Pszichológiai szempontból csak kétféle van: a haszidi és a mitnagdi. A haszidik a vakbuzgók. Ők a misztikusak, a kabbalahívők, a démonokban hívők, a lelkesek, az érdektelenek, a költők, a szónokok, az eszeveszettek, a meggondolatlanok, a látnokok, az érzékiek. Ők a mediterrán emberek, a júdaizmus katolikusai, a katolicizmus legjobb idejéből. Ők a próféták, akik abból az időből maradtak vissza, amikor Izsaja próféta élt, amikor a farkas a bárány mellett feküdt, amikor a kardok ekékké váltak halevinek, aki ezt énekelte: "Száradjon le a jobb kezem, ha elfelejtelek téged, ó Jeruzsálem! Ragadjon nyelvem a szájpadlásomhoz, ha nem mondom ki nevedet!" és akik, amikor Palesztínába megérkeztek, megcsókolták a földet lelkes delíriumukban és lenézték a barbár kísérletét, akinek a kardja átszúrta azt. Szerencsétlenek ezrei és ezrei, a gettózsidók, a keresztes hadjáratok idején egymást lekaszabolták és inkább megengedték, hogy lekaszabolják őket a "Halld, ó Izrael" ősi kiáltás hangjára, minthogy megtagadják Istenüket. Ők az a számtalan áldozat és mártír, akik az emberiség útja mellett fekszenek a legtávolabbi barbár idők óta a jobb időkig.

A mitnagdimok a hasznosító fajta, a júdaizmus protestánsai, az északiak. Hideg, számító, önző, életigenlő, szélsőséges szárnyuk közönséges, gátlástalan nyerészkedők, minden módon sikerre törekednek, a részvét ismeretlen fogalom számukra. A bankártól az üzletemberig, a kalmártól az uzsorásig, ők a közönséges csoport, szívük kemény, kezük kapzsi, a nyomorral játsszák szerencsejátékukat és nyerészkednek rajta, mind az egyének nyomorán, mind az államokén. Ahogy valami szerencsétlenség történik, nyerészkedni akarnak rajta. Ha valamiből hiány van, fölhalmoznak minden elérhető árut. Egy éhínség nekik nyerészkedési lehetőség. Ők azok, akik, amikor az antiszemita hullám fölemelkedik, a szolidaritás magas elvére hivatkoznak mint a fáklya vivői. Ez a különbség a két rész között, a két lelkivilág között mindig is létezett. (22).

Irodalom:

1. The Jew és the Nation. Ad. LEWIS, A nyugatlondoni cionista szervezet.
2. KADMI COHEN, Nomades, p. 112.
3. KADMI COHEN, Nomades, p. 115 és 116, az eredeti szövegben ferdén van nyomva.
4. KADMI COHEN, Nomades, p. 14.
5. KADMI COHEN, Nomades, p. 19.
6. KADMI COHEN, Nomades, p. 25.
7. KADMI COHEN, Nomades, p. 26, 27, 28.
8. KADMI COHEN, Nomades, p. 33.
9. KADMI COHEN, Nomades, p. 53.
10. KADMI COHEN, p. 58.
11. KADMI COHEN, p. 60.
12. KADMI COHEN, p. 62.
13. KADMI COHEN, p. 68.
14. KADMI COHEN, p. 70.
15. KADMI COHEN, p. 72.
16. KADMI COHEN, 76, 77, 78, mi húztuk alá ezt a részt.
17. KADMI COHEN, p. 81.
18. KADMI COHEN, p. 83.
19. KADMI COHEN, p. 85.
20. KADMI COHEN, p. 88.
21. KADMI COHEN, p.156.
22. KADMI COHEN, p. 129 130.

A ZSIDÓ VALLÁS

A faj tanulmányozásához hozzá kell venni a vallás tanulmányozását, mert a két eszme különválaszthatatlan. A júdaizmus egyedi jelenség a világ évkönyveiben, amely a nemzeti elvekkel szétválaszthatatlan egységet képez, közeli kapcsolatot alkot. (1). A júdaizmus és a más korunkbeli vallások között nemcsak erkölcsi különbség van, de fajtájukban és természetükben is, alapvető különbség. Nem nemzeti vallással állunk szemben, hanem egy vallásos néppel. (2). Isten eszméje, Isten képe, ahogy ezt a Biblia visszaadja, három különféle fázison megy át. Az első fázis a Magasabb Lényé, ahogy ezt a Biblia adja vissza, vérszomjas, féltékeny, rettenetes, háborús. A héber és Istene közötti viszony olyan, mint egy alacsonyrendűé a magasabb rendűvel szemben, akitől fél és akinek kedvét keresi.

A második fázisban kiegyenlítődnek a föltételek. Isten és Ábrahám szövetségének következményei vannak, és érintkezés jön létre a szerződés alapján. A Talmudi Hagadában, a pátriárkák ellentmondanak Istennek és jogi érveket hoznak föl vele szemben. A Tóra és a Biblia belép ezekbe a vitákba belépésük döntő hatású. Isten, aki Izrael ellen foglal állást, néha elveszti a vitát. A szerződő felek egyenlőségét hangsúlyozzák.

Végül a harmadik fázisban Isten elveszti isteni jellegét. Isten egy képzeletbeli jelenséggé válik. Ezek a legendák, melyek egyikét idéztük, akik ismerik íróik éles elméjét, azt a benyomást keltik, hogy azok, úgy mint olvasóik vagy hallgatóik, úgy néznek föl Istenre, mint egy képzeletbeli és isteni lényre, szívükben, a személyes tulajdonságok szögéből, mint egy faj szimbólumára. (3).

Ennek a vallásnak a törvénykönyve a Talmud.

Irodalom:

1. G. BATAULT, Le probleme juif, p. 65.
2. G. BATAULT, Le probleme juif, p. 66.
3. KADMI COHEN, Nomades, p. 138.

A TALMUD

A Talmud a zsidó vallási és társadalmi törvények törvénykönyve, az ősi mózesi és régen cserbenhagyott törvény haladó formája. Az idő során és a külső befolyások hatására, mint pl. a Chaldean vallási alapokkal, azok a papok, akik Izrael (és különösen a farizeusok) lelki vezetését kezükben tartották, Mózes törvényét apránként modernizálták. Többek között "átalakították egy sor próféta prédikációját abból az értelemből, hogy Izrael népe Isten választott népe, arra a meggyőződésre, hogy Izrael népe istenszerű emberekből áll", és Jehova szerepének ígéretét olyan irányba változtatták meg, hogy a világot a zsidók érdekében akarja uralni. A farizeusok tanításaikat mindig szóbeli formában adták tovább. Egyik legfigyelemreméltóbb emberük, Szent Júda, Kr.e. 190 körül leírta a Misnát, amely függelékével, a Gemarával (amelyet az ötödik században írt Jochanan rabbi) alkotja a jeruzsálemi Talmudot. A Szanhedrint, a mely a szétszórtságban élő zsidók irányvonala, Konstantinápolyba vitték, ott beleírták az ötödik század táján a Gemara következtetéseit, és amely a jeruzsálemi Talmud átnézett és hangsúlyozott kiadása, és ezt azóta a babilóni Talmudnak hívják. Nyomtatott formában először Velencében adta ki Daniel Bomberg 1520 és 1531 között és a katolikus világban megbotránkozást keltett.

A Talmud nagyon hosszú és nehezen olvasható. Következésképpen Joseph Karo rabbi az 1500-as évek elején összeállított egy rövidített, világos kiadást, amelyet Sulhán Áruhnak neveztek, és ennek a műnek a hírneve és tekintélye a mai napig változatlan. Ez lett a zsidó alapelvek gyűjteménye minden ország zsidói számára. A Sepher Ha Zoar, egy nagyszerű könyv tartalmazza a zsidó misztikát és gnoszticizmust. Ez a Kabbala modern kiadása. (1). Ha a zsidó vallásról beszélünk, akkor a Bibliára gondolunk és Mózes vallására. Ez illúzió. A középkor zsidói talmudisták voltak, és nem szűntek meg azok lenni. A talmud ma is megelőzi tekintélyében a Bibliát. Az Izraeli Archívum elismeri a Talmud abszolút első helyét a Biblia előtt és az Univers Israelite azt mondja: "Kétezer éven át a Talmud volt és ma is az izraeliták tiszteletét élvezi és ez az ő vallási törvényük". Ez a vallás alakítja ki az üzlet és a forradalom embereit, mert
- alapvetően világi
- másokat kizáró
- messiást váró.

Alapvetően világi, mert nem hisz a jövőben és a boldogságot a földön ígéri meg, amelyből logikusan következik a féktelen anyagiasság, az arany imádása, mint a földi örömök egyetlen forrásáé. A júdaizmus alapja, az ami azt alkotja, ami annak rendkívüli egyediségét adja, az annak kizáró volta. A zsidó nép és vallásának egész története, amely tőle elválaszthatatlan, e körül a központi jelenség körül mozog. Egy féltékeny Isten: Jehova, kiválasztott népe: Izrael. A szertartások, a parancsok, az őket egyesítő törvény, ott van minden igazság és minden jog alapja. Ezeken kívül van a világ és minden rossz. Ez a rövidlátó de szenvedélyes és rendkívül hatalmas szemléletmód tette a népet háromezer éven keresztül sérthetetlenné. Ez a sohasem szűnő kizárólagosság állított egy fajt elő, egy nemzetet, egy vallást, egy mentalitást, amelynek nincs párja a világtörténelemben.

Saját hagyományainak szigorúsága miatt, viharain át, melyekbe a nép századokon át került bele, a júdaizmus maga mozdulatlan és változatlan maradt a századok során, hű önmagához. Amilyen eredetileg volt, olyan ma. A zsidók az összes népek közül a legkonzervatívabbak, ők a konzervativizmus hatalmának eleven mutatói, amely sohasem engedi meg, hogy elvessék, és sohasem alkuszik meg. Az emberiség változik, birodalmak emelkednek föl és süllyednek le, eszmék születnek, lángolnak és halnak meg, a zsidó megmarad, beburkolva tüzes kizárólagosságába, mindent a holnaptól várva, fáradhatatlanul - emberfölötti és embertelen.

Már megmutattam a zsidó helyzetét a társadalomban, vagy inkább annak sarkán, amely kizárólagosságából következik. Ahhoz, hogy megmaradjanak, szükségszerűen külön kell állniuk a változó világban. A beolvadás náluk árulást jelentene, akkor beleegyeznének abba, hogy úgy eltűnjenek, mint az egyiptomiak, a babilóniaiak, a perzsák, a görögök, a rómaiak, a gallok és a frankok. Kizárólagos hagyományuk megóvja őket ettől. Föld nélküli vándorló nép, szétszórt nép, mégis megőrizték hazájukat vallásukban. Egy közös eszme ösztönzi őket, amelyet ugyanaz a remény táplál, amelyet mindig megcsalnak és szünet nélkül megújítják. Így megmaradnak, folyamatosan követik az aranykor csodáját, egy új korét, a messiási időét, amikor a világ örömben és békében él, Jehovának engedelmeskedve, aki törvényeit szentelt faja által tudatja, aki örökké kiválasztott lesz, melyet megpróbáltatások formáltak és amely erre a végső órára vár. De megtörténhet, hogy annak a népnek, amely, mint mondtam, a legkonzervatívabb az összes nép között, jogosan olyan híre van, hogy ellenállhatatlanul forradalmi szellemű. Ebben ellentmondás van, legalábbis látszólagos ellentmondás, amelyet javaslom, hogy világosítsuk meg.

Változatlan hagyományok rabjai, amelyek kizárólagosságának alapjai, a zsidó az emberiség között, melyek döntő többsége nemzsidókból áll, örökké képtelen ahhoz, hogy a többiekhez alkalmazkodjon. Ahol van és bármivel is foglalkozik, a fennálló rendet nem alapították Jehova törvényeinek szigorú megfigyelésén, és nem is fogják azt sohasem arra alapítani, amiatt sohasem fogja magát jól érezni Izrael álma miatt. A júdaizmus nem kívánja saját ledöntését, minden zsidó kötelessége és mindenek fölött ösztönös célja, amelyet a háromezer év hagyományai alakítottak ki, hogy kezét a romboláshoz kölcsönözze ki. A zsidó különválás parancsolja és igazolja ezt a forradalmi szellemet. (2).

Ehhez a különváláshoz hozzáadódik a messiási szabály, amely ebből levezethető. Jehova az embernek a szabadságon, az egyenlőségen és a jogon alapulva ígér boldogságot. (3), és - fontos pont - a zsidó azt hiszi, hogy az a föladata, hogy a boldogság korát itt hozza létre, az a messiási álom, amely alapjában véve teszi őket lázadókká.

" A Törvény és Izrael nélkül, hogy azt gyakorolja, a világ nem létezne. Isten megsemmisítené azt. És a világ nem fogja megismerni a boldogságot addig, amíg az általános birodalom elő nem áll, ahol ez a törvény uralkodik, azaz ahol a zsidók uralkodnak. Következésképpen Isten kiválasztotta a zsidó népet mint kívánságainak és óhajainak letétményesét. csak velük kötött szerződést, Isten választotta ki őket." Izrael Isten szeme előtt van. Ő az örökkévaló kedvenc fia, akinek joga van az ő különös jóindulatára, különös védelmére, és a többi nép a héberek alá van rendelve. Csak nekik van joguk az isteni irgalomra, mivel csak a zsidók lelke származik az első embertől. (4).

A boldogságot a szabadság, egyenlőség és jog fogja megvalósítani. A népek között Izrael volt az első, aki ezeket az eszméket terjesztette, más népek, a történelem különböző korszakaiban támogatták azt, anélkül, hogy lázadók népe lettek volna, mint a zsidó nép. Miért? Mert akkor is, ha ezek a népek meg voltak győződve a jog, egyenlőség és szabadság kitűnőségéről, nem tartották lehetségesnek teljes megvalósításukat, legalábbis ezen a világon, következésképpen nem dolgoztak kizárólag ezen.

Ezzel szemben a zsidók nemcsak hittek abban, hogy a jog, egyenlőség és szabadság a világ egyetlen urai lehetnek, de azt is hitték, hogy ők azok, akiknek ezért az uralomért harcolni kell. Ennek a három nagy eszmének minden vágya, minden reménye a központi nagy eszme körül kristályosodott ki: hogy eljön a Messiás ideje, a Messiás eljöveteléé, akit Jehova küld azért, hogy megfossza trónjától a földi királyságokat. (5). A messiási forradalom végső eredménye mindig ugyanaz lesz: Isten megdönti a népek uralmát és királyaikét és Izrael lesz a győztes. A népek átveszik a zsidó vallást és engedelmeskednek a törvénynek, különben elpusztítják őket, és a zsidók lesznek a világ urai. (6).

Bármit is mondtunk, korunk eseményei (7) újra megmutatják a szoros származási köteléket, amely a júdaizmust egyesíti a forradalom szellemével. Különféle formákban mindig a prófétáknak és psalmistáknak ugyanaz a messiási szelleme kísérti a szellemet. Az internacionalizmus csak egy megnövelt nacionalizmus, egy valódi ideológiai imperializmus, amely arról álmodik, hogy az összes népet az alá a csökönyös és kizáró igazságszolgáltatás alá teszi, amely alatt Izrael állt az évszázadok során, és amely kétezer éven át kínozta a világot. Tekintsünk el az emberi korlátoktól, a különféleségtől, a nem tökéletességtől, az létszükségleti dolgok lebecsülésétől, és minden más hagyománytól, a messiási szenvedély, melyet a forradalom szelleme rázott meg mintha egy érzelmi kitörés vihara menne végig a világon és mindent megsemmisítene, ami útjában áll. Egy évezredes múlt mélységéből a jövőbe kiáltva, a próféták hangja tovább dörög a világ jogrendszere felé, ahol mint látni fogjuk, megvalósította Izrael dölyfös és lehetetlen álmát. (8). Ez a faj, melynek vallásában társadalomellenes irányzatok vannak, hogy van szervezve, vannak-e elismert főnökei, akiknek tekintélyét a világ zsidó csoportjai elismerik?

Irodalom:

1. A Talmud tanulmányozása elkerülhetetlen a zsidó kérdés tanulmányozására, de ez meghaladná lehetőségeinket. Lásd többek között a kérdés összefoglalását Mgr. JOUIN, Le péril judeo-maconnique, t. V ; című könyvében, amely a tárgy fontos könyvjegyzékét is tartalmazza. Továbbá B. LAZARE, L'antisemitisme; Werner SOMBART, Les Juifs et la vie economique; G. BATAULT, Le probleme juif, stb..
2. G. Batault, Le probleme juif, Plon Nourrit, 1921, p. 103.
3. Jog, ahogy a zsidó érti, az a világ egyesítése lenne zsidó törvénykezés alatt.
4. B. LAZARE, p. 8.
5. B. LAZARE, p. 322, op. cit.
6. G. BATAULT, p. 135, op. cit.
7. bolsevizmus például.
8. G. BATAULT, p. 155.

ZSIDÓ SZERVEZETEK

Ahhoz nem fér kétség, hogy a zsidóknak fegyelmezett szervezetük van. Egy nemzsidó számára szinte lehetetlen a titkos részletek kiderítése, de a külső jelek olyan rejtett tekintélyt és erőt mutatnak amely tagadhatatlan. Így egy Jeruzsálemi látogatás során egyik vezetőjük, Chaim Weizmann azt mondta a brit közigazgatásnak: "Meg fogjuk kapni Palesztínát, ha akarjátok és ha nem, akkor is. Jövetelünket tudjátok siettetni vagy késleltetni, de jobb nektek, ha segítetek nekünk, különben építő erőnk pusztítóvá válik, amely fejre állítja a világot." (1). Körülbelül ugyanebben az időben B. M. Baruch, egy zsidó ezt mondta az amerikai kongresszus kivizsgálási bizottságának: " valószínűleg több hatalmam volt a háború alatt, mint bárki másnak." És néhányan hozzáadták: "Nekünk zsidóknak több hatalmunk volt a háború alatt mint nektek amerikaiaknak." és ez igaz volt.

Ezt az erőt nevezhetjük kormánynak is, de bármely más szót is használhatunk rá, és ez nem változtat azon, hogy a zsidó hatalom létezik, hogy fejére állította Oroszországot, és azzal kérkedik, hogy ha ez szükséges, rá tudja venni az angol vagy amerikai kormányt arra, hogy teljesítse kívánságait. A zsidók harca Taft elnök ellen 1909-ben és az utóbbi veresége mutatja, hogy ez nem alaptalan föltevés. Máshol néhány alkalommal láttuk a zsidó szervezeteket amikor a zsidó tömegeket mozgásba hozták, és ezeket a mozgásokat a gyorsaság jellemezte és a tömegakció, így bebizonyították, hogy a zsidókat szervezeteik szilárdan egyesítették.

A fő zsidó szervezetek, többé kevésbé titkosak, de biztosan létezőek, a következőek:

A kahalok és a hozzájuk csatlakozott szervezetek, mint az amerikai zsidók szervezete. Az Alliance Israelite Universelle.
A Bnai Brith általános szervezete
A Poale Cion.

Rejtettebbek a többi szervezetek, mint ezek? Nem tudjuk. Majdnem biztos, hogy vizsgálatok a fent említett szervezetek központjában érdekes fölfedezéseket produkálnának, de az még biztosabb, hogy egy jelenlegi kormány sem merné ezeket elrendelni.

Irodalom:
1. Jüdische Rundschau, n° 7, 1920 : lásd ROSENBERG'S, Der Staatsfeindliche Sionismus, lásd szintén: Morning Post.

A KAHAL (1).

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

Brafman könyve a kahalról a fő és egyetlen információforrásunk. Még jobban mint a Talmud vagy a Sulhan Aruh, és általánosan mondva bármely alapmű, a kahal cselekedeteit titokzatosság övezi. Titkok kell hogy maradjanak és jaj annak, aki nyilvánosságra meri hozni azokat. Azt kiátkozzák, kidobják a vallási közösségből vagy akár meg is ölik.

J. Brafman volt olyan arcátlan. Zsidó eredetű orosz állampolgárként átlépett a kereszténységhez harminc éves korában. Sokáig tanulmányozta a zsidók társadalmi szerveződését Oroszországban és 1858-ban átadott a cárnak egy tanulmányt erről. Sok emberrel tudott beszélni akik a kahalban tevékenykedtek és így jól informált lett. 1870-ben Vilnában, akkor Oroszország, kiadott egy könyvet a kahalról. Ez olyan föltűnést keltett, hogy a kormány azt tervezte, hogy közbelép a zsidó titkos törvénykezés ellen. De a zsidók úgy reagáltak, ahogy szoktak ilyen körülmények között. Szinte az egész könyvmennyiséget megszerezték és bezúzták. Néhány példány megmenekült és így lehető lett lefordításuk franciára és kiadásuk 1873-ban "Livre du kahal" címen. "Materiaux pour etudier le Judaisme en Russie et son influence sur les populations parmi lesquelles il existe, par J. Bratman, traduit par T. P. Odessa, imprimerie L. Nitzsche, 1873." Négy könyvből áll és 256 oldalból, két részre osztva. az első maga a mű, amely 17 fejezetből és csak 93 oldalból áll. A második a kahal cselekedeteinek értékes gyűjteménye. Brafman körülbelül ezret vizsgált meg és abból 285-öt hozott nyilvánosságra, amelyek 1795-1818 között történtek meg. Ez a francia kiadás csaknem teljesen elfogyott és csak a jó szerencsének köszönhető, hogy a titkos társaságok nemzetközi szemléje c. lap meg tudott venni egy példányt.

Ha ez az eredeti könyv nem szerezhető be, meg lehet egy másikat nézni, amelyet ez annyira megihletett, hogy szinte annak a reprodukciójának lehet nevezni. Címe: "Russie Juive", írója Kalixt de Wolski, a könyvet franciául A. Savine adta ki 1887-ben Párizsban. Gyorsan adjuk hozzá, hogy ennek ugyanaz lett a sorsa, mint a másik kahal könyvnek és ugyanolyan nehéz beszerezni. Wolski könyve alapján L. Vial fölbuzdult és megírta a VII. fejezetét érdekes tanulmányának, melynek címe: "Le Juif sectaire ou l'intolerance talmudique", amely 1889-ben jelent meg és M. Fleury adta ki Párizsban. Ez kitűnő és megbízható összefoglalását adja a kérdésnek (Jouin t. V; p. 91-92).

Tudjuk, hogy a zsidó számára a Talmud a törvény. A törvény végső formájában a Sulhán Áruhban van lefektetve.

A kérdés ennek alkalmazása. A törvény mindennapos alkalmazása megköveteli, mint minden társadalomban a végrehajtó és bírói hatalmat, amelyet a zsidók között egy körülhatárolt vezetői csoport birtokol. Ezt az uralkodó csoportot kahalnak hívják. A kahal Izrael képviselőinek csoportja. Az intézmény a legősibb idők óta létezik. Már a Mózes alapította demokratikus rendszerben is létezett. Később, Krisztus korában a kahal lett a zsidó enciklopédia szerint "A zsidó élet központja". A Szanhedrim formája alatt a kahal foglalkozott az államügyekkel, Nem csak a jogi és vallási ügyekkel, hanem az adminisztratív és törvényhozói kérdésekkel is. Szétszórtsága ellenére a kahal sem tekintélyét sem befolyását nem vesztette el. Az intézmény, amelyet évszázadok hagyománya őrzött, megtartotta erejét. De már nem működött a nap fényénél és hatásköre a gettókra szorítkozott. 1806-ban I. Napóleon megkísérelte visszahozni dicsőségét, és megalapította Franciaország nagy Szanhedrinjét, amely a zsidók szociális helyzetét volt hivatva szabályozni a különböző országok jogi állapotával egyetértésben, ahol azok laktak. A császár később észrevette, hogy nem volt eléggé előrelátó. Korlátozni akarta Izrael túlkapásait, és hamarosan úgy vette észre, hogy "egy titkos gazdasági erő emelkedett föl ellene, amelynek még egy napóleon sem tud ellenállni", ahogy Leon mondta egy parlamenti bizottság előtt tartott beszédében. (2).

Irodalom:
1. A kahalnak ez a leírása Mgr. Jouin, Le peril Judeo-maconnique, t. V, c. művéből származik. A kahalról szóló részeket nyugati zsidók nem olvashatják. A kérdést vitára lehet bocsátani. Itt ezért hozzuk nyilvánosságra remélve, hogy fény derül a tárgyra.
2. JOUIN, t. V, p. 90.

A KAHAL ÁLTALÁBAN

A kahalnak törvényhozási és végrehajtási hatalma van. A Beth-Dine a törvényszék, amely tiszteletet biztosít az adminisztratív intézkedéseknek. Így a Beth-Dine, noha az ősi Szanhedrim túlélését képviseli, csak függeléke és kiegészítése a kahalnak. Az utóbbié a független hatalom.

Minden kahal, jelentőségétől függetlenül kétfajta tagot foglal magéba: A fölérendelt tagokat és az alárendelteket. A fölérendeltek alakítják a nagy bizottságot, és független uralmuk van a környék zsidó lakosságán. A kahal a zsidó élet szabályozója. Szerepe valójában minden területen a közösség védelme. Megtanácskozza és szentesíti azokat a helyzeteket, amelyet az események okoztak és elhatározza, hogy milyen intézkedéseket kell tenni. Így belép minden zsidó mindenapi életébe, akit bizonyos mértékig irányít minden körülmények között. Szabályozza a vallási, magán és kereskedelmi kérdéseket, a társadalmi hierarchiát, stb... (1).

Azt a fegyelem, amelyet a kahal megkövetel tagjaitól azzal egyenlíti ki, hogy gondoskodik róluk és védi érdekeiket. Ez az állandóan jelenlevő gondoskodás segít minket abban, hogy megértsük a zsidó kizárólagosságot amelynek ez a megnyilatkozása. A kahal ébersége gyakorlati dolgokban ellensúlyozza a rabbiknak az évszázadok során amiatt érzett aggályát, hogy a júdaikus törvényt a népek törvénye fölé tegyék. Izrael elutasítja azt, hogy beolvadjon azokba a népekbe, amelyek területén él. csak olyan szokásokat fogad el, amelyek harmonizálnak saját irányzataival.

Továbbá arra ügyel, hogy ne engedjen meg azokba az előjogokba, melyeket a századok során szerzett. A kahal szüntelenül őrködik azon, hogy egyszer megszerzett pozíciói meg is maradnak, és egyszer megszerzett előnyök örökké megmaradnak szemben minden olyan kísérlettel, amely nullára akarja redukálni ezeket. (2)

A BETH-DINE

A kahal tulajdonságai adminisztratív jellegűek és a közösség érdekeit őrzik. Ha perről, bírósági eljárásról, bűnügyről, egy szóval jogi vagy fegyelmi ügyről van szó, akkor a Beth-Dine foglalkozik ezzel. A Beth-Dine, amint már mondtuk, a régi idők Szanhedrimjének felel meg. De ma nincs meg az a függetlensége, amije régen volt. Függ a kahaltól, amelynek csak a jogi részét képviseli. Az izraelitáknak ehhez a törvényszékhez kell fordulniuk, és nem az ország törvényszékeihez, ahol laknak.

A Beth-Dine büntetései különféle fokokat képviselnek. Mindenekelőtt pénzbüntetést és anyagi büntetéseket szabnak ki. Komoly esetekben egyházilag kiátkozzák a bűnöst (3). Ezt az információt megerősítette és dokumentálta a New Yorki kahalról írt tanulmány, amely a Nemzetközi Zsidó c. műben jelent meg. (4). Vannak zsidó páholyok, szakszervezetek és társaságok, melyek nevei jól ismertek a nyilvánosság előtt, de mi nem ezekre a csoportokra koncentrálunk. Köztük és mögöttük van egy központi csoport, a belső kormány, akinek uralkodása törvény és akinek cselekedetei a zsidó célok hivatalos kinyilatkoztatása.

Két szervezet, amelyeket azért említünk meg, mert rejtőzködnek, a New Yorki kehilla és az amerikai zsidó bizottság. A rejtőzködés alatt azt értjük, hogy olyan fontos tagjaik vannak és olyan sok ponton érintik az amerikai életet anélkül, hogy valaki is gyanítaná jelenlétüket.

Ha New Yorkban ma szavaznának, kétséges, hogy a zsidó lakosság egy százaléka is meg tudná mondani, hogy valaha is hallott a New Yorki kehilláról, de a kehilla New York politikai életének leghathatósabb eleme ma. Sikerült neki életben maradni, formálni és újraformálni a New Yorki életet, de nagyon kevés ember tartozik bölcsei közé. Ha a kehilláról van szó a sajtóban, csak nagyon bizonytalanul utalnak rá, és a benyomás az, hogy ez egy olyan zsidó társadalmi szervezet mint a többi.

A kehilla szónak ugyanaz a jelentése, mint a kahalnak, amely 'közösséget', 'gyűlést' vagy kormány jelent. Ez képviseli a kormány zsidó formáját a szétszórtságban. Azt lehet mondani, hogy mivel a sors a zsidókat a föld vándoraivá tette, megszervezték saját kormányformájukat a szétszórtságban, úgyhogy az függetlenül működik az ún. gój kormányoktól. A babilóniai fogságban, a mai Keleteurópában a kahal az a hatalom és védelem, amely a hithű zsidókat kormányozza és nekik igazságot szolgáltat.

A békekonferencia (Versailles, Trianon - a fordító) megalapította a kahalt Lengyelországban és Romániában. Maga a kahal New Yorkban tartja bírósági üléseit. A kahal törvényeket hoz, jogi eseteket bírál el, válásokat mond ki. A zsidók előnyben részesítik saját bíróságaikat az ország bíróságaival szemben. Természetesen meg kell állapodni azokkal is, akiket ilyen módon kormányoznak. A New Yorki kehilla a világ legnagyobb és leghatalmasabb zsidó egyesülete. A zsidó világhatalom központját áttették ebbe a városba. Ezért vándorol annyi zsidó mindenhonnan New Yorkba. Nekik ez ugyanaz, mint a hívő katolikusnak Róma vagy Mekka a mohamedánnak, és ugyanúgy a bevándorló zsidókat szívesebben fogadják az Egyesült Államokban mint Palesztínában.

Furcsa és tényleg csodálatos színjátékot mutat be a kehilla, egy azonos faji eredetű nép, amely élénken hisz magában és jövőjében, figyelmen kívül hagyva minden véleménykülönbséget egy hatalmas szervezetben saját fajának társadalmi, anyagi és vallási javára kizárva minden mást.

Irodalom:
1. JOUIN, t. V, p.100.
2. JOUIN, t. V, p. 105.
3. JOUIN, t. V, p. 115.
4. 1920-ban a Henry Ford újságja, a Dearborn Independent egy sorozatot nyomott ki a zsidó kérdésről. Ezeknek a cikkeknek, melyeket írott tények támasztották alá és enyhe hangon voltak írva, olyan sikerük volt, hogy az újságot hirtelen nagyon sokan vásárolták. Ezután ezeket a cikkeket egy könyvben adták ki, melynek címe a nemzetközi zsidó volt. A zsidókat ez mélyen megbántotta, mert az ellenség komoly volt. Szabályos támadást kezdtek Ford úr ellen. A harc, amely néhány évig tartott, 1927-ben végződött.
Ford úr, akit gazdasági működése során zsidók pereltek amerikai törvényszékek előtt, és nemrég egy komoly autóbaleset áldozata volt, amelyről azt írták, hogy körülményei rejtélyesek voltak, írt a zsidó szervezeteknek egy nyílt levelet, melyben bejelentette, hogy ezután nem ad ki zsidó témájú művet. Az utóbbi egy idő után elfogadta a bocsánatkérést és leállította a pereket. Henry Ford személyes visszavonulása nem csökkenti annak a ténynek a belső erejét, amit kiadott, és mi ezt a kivonatot olyan tartózkodóan adjuk elő, ahogy ezt a körülmények megkövetelik.

ALLIANCE ISRAELITE UNIVERSELLE (Általános izraelita szövetség)

A szövetséget Cremieux alapította 1860-ban. M. Butmi szerint ez csoportosítja a világ fő szabadkőműveseit. Minden szabadkőműves, martinista, frankista és cionista szervezet irányítása alatt áll, mint a szabadkőműves szenátus, melynek nemzetközi befolyása van.

Ennek a szervezetnek a sikere nagy részben annak köszönhető, hogy nagy összegek állnak rendelkezésére gazdag tagjaitól, akik ezt nagyvonalúan támogatják, különösen a balkáni vasútvonal építőjétől, a zsidó Hirsch Móric bárótól. (1). Az Alliance Israelite-nek világszerte befolyása van és a jelenlegi nemzetek ligája, amely a zsidó megvalósítása egy ötletnek, amelynek megvalósításáért lelkesen harcoltak. 1864-ben az Archives Israelites, az Alliancenek egy szervezete egyik tagjának, Leo Bingnek egy nyilatkozatát adta ki, amely egy felső zsidó bíróság létrehozatalát sürgeti, amely a nemzetek közötti vitákban döntőbíráskodik.

Ha, mondta, a személyes bosszú apránként el is tűnt, nem szabad továbbra is saját maguknak bíráskodni, de inkább forduljanak egy igazságszolgáltatáshoz, amelyeket általánosan elfogadnak és nem érdekeltek a perek keresztülvitelében, nem természetes, szükségszerű és sokkal fontosabb hogy hamarosan egy másik bíróság , egy fölérendelt bíróság jöjjön létre, melynek joga van nagy nyilvános ügyekben, nemzetek közötti nézetkülönbségekben dönteni és végső határozatokat hozni, és akinek a döntése törvény lenne? És ez a szó Isten szava, melyet legidősebb fiai, a héberek mondanak ki, melyek előtt más népek fiai tisztelettel meghajolnak, ezek az általános férfiak, fivéreink, barátaink, tanítványaink. (2).

Irodalom:

1. Gen. NETCHVOLODOFF, Nicolus II et les Juifs, Paris, Chiron, 1924,p.125. 2. Archives Israelites, March 1864, pp. 310-350.

A BNAI BRITH

A Bnai Brith rendje a nemzetközi szabadkőművesség rendje melynek kizárólag zsidók lehetnek tagjai (Őket minden társaság be kell, hogy fogadja, de ők megtiltják, hogy nemzsidók belépjenek hozzájuk). 1834-ben alapították New Yorkban, de főhadiszállásuk jelenleg Chicagóban van. A világot 11 kerületre osztják be, amelyből hét az Egyesült Államokban van. Páholyainak száma körülbelül 500 közel százezer taggal. Végrehajtó bizottságának négy tagja, akik nem élnek az Egyesült Államokban, Berlinben, Bécsben, Bukarestben és Konstantinápolyban élnek. Páholyaik mindenütt a világon megtalálhatóak. Az igazgatók neve (legalábbis az ismerteké) ugyanazok, mint a más nagy zsidó szervezeteké, ugyanazok a nevek, melyek mindenütt újra meg újra fölbukkannak.

Senkinek nincs kétsége a Bnai Brith fontosságát illetően. Amikor az Egyesült Államok kormánya 1909-ben fölmondta az Oroszországgal kötött gazdasági szerződést, Taft elnök, aki országa érdekeit a szidó érdekek fölé helyezte, határozottan tiltakozott ez ellen a szerződésszegés ellen, de sikertelenül, és gyorsan legyőzték.

Hogy világosan megmutassuk, hogy ezt az áldozatot főleg a Bnai Brith miatt hozták, az elnök azzal a tollal írta alá, amellyel Oroszországot figyelmeztette a szerződésszegésről. A nagy Amerikai köztársaságban nincs olyan elnökjelölt, aki nem törekszik barátságra ezzel a renddel. Jól informált körök információja szerint a Bnai-Brith a titkos társaságok vezetője, amelyeket fölülről egy kormányzó erő irányít. A Bnai-Brith fölött a Bnai Moshe és a Bnai Cion áll és ezek fölött a legfelső parancsoló szerv rejtett központja. Ezt csak megemlítem, bizonyítékom nincs rá.

A POALE CION

Ezt mondja egy zsidó a témáról: "A Poale Cion társaság a zsidó proletárok szövetsége azzal a céllal, hogy egy szocialista államot hozzanak létre Palesztínában. Aktívan harcol a létező rendszer ellen. Poale Cion átveszi a nemzetközi szocialista párt programját amely a kapitalista társadalom megdöntését és egy szocialista állam megalapítását tekinti céljának. A párt egy nemzeti politikai és nemzeti központ létesítését Palesztínában alapvető feltételnek tartja a zsidó nép léte és normális fejlődése számára. Poale Cion működik Oroszországban, Ausztriában, Palesztínában és máshol. Jelenleg ez az egyetlen nemzetközi proletár zsidó párt. Egyik frakciója a kommunista internacionálé tagja, a másik a szocialista internacionáléé." (1).

Egy másik szervezetnek, a 'Bund' -nak (A Litvániai, Lengyelországi és Oroszországi zsidó munkások szervezete) hasonló programja volt, de ez Oroszországban akarta céljait megvalósítani és nem Palesztínában. Ezeknek a pártoknak nagy szerepük volt az I. világháború előtt. Ma a Bund, mivel programja realizálódott, beolvadt a Szovjetúnió bolsevik és mensevik pártjába. (2).

Nem tűnik túlzásnak ha azt mondjuk, hogy a zsidó nemzetet alkot a nemzetben erőteljes nemzetközi szervezetekkel, melyeknek néhánya titkos. Ebből arra következtetni, hogy ezek a szervezetek mind egy rejtett zsidó világkormány uralma alatt állnak, nem túl realisztikus. A zsidó hatalom néhány megnyilvánulása (többek között a Dreyfus eset, az Amerikába történő zsidó bevándorlás a háború után), megmutatták, hogy ugyan vannak nemzetközi irányok, de a zsidóságon belül sokszor erőteljes véleménykülönbségek vannak.

Továbbá nem hiszek abban, hogy ahhoz egy egyetlen központi irány szükséges, hogy elmagyarázzuk a júdaizmus egységét. A vallási kizárólagosság, a faj összetartása, a szellem közössége és az érdekek egysége tökéletesen elég. Az egész nép forradalmisága és messiási vágyakozása, és nem egy összeesküvés működik szemünk előtt.

Ezt az irányzatot Bernard Lazare így foglalja össze: "A zsidó társadalomellenes egy keresztény (vagy vallásos) társadalomban, de van saját társadalma, amely máson alapul." (3).

1. Elie EBERLIN, Les Juifs d'aujourd'hui, pub. Rieder, 1927, , 24. 2. Elie EBERLIN, Les Juifs d'aujourd'hui, p. 25.
3. Bernard LAZARE, Le Fumier de Job. Paris, Rieder, 1928.

A ZSIDÓ AKCIÓSTERV

Van a zsidó szervezeteknek egy általános terve amely zsidó érdekeket szolgál és mások hátrányát? Ha van, mi az? Nehéz megtudni a zsidó tevékenység pontos programját, de általános irányvonalát megtudhatjuk, ha megfigyeljük a zsidó tevékenységet a világon és elolvassuk a birtokunkban lévő írásokat.

Tanulmányunk első részében láttuk a júdaizmus külső tevékenységének irányát. Vizsgáljunk meg néhány iratot. Egyikük a háború után hatalmasan és hosszan visszhangzóan volt népszerű. Ez Cion Bölcseinek Protokollja. Először Oroszországban adta ki Szergej Nílus 1901-ben, aztán G. Butmi kb. ugyanakkor, egy példányt a Londoni British Museum is kapott 1906 augusztus 10-én. Ezt a furcsa irat először megjegyzés nélkül tették el és úgy tartották, hogy egy messzi látó személy rendezetlen agyának műve.

De amikor a háború és a bolsevizmus megmutatta azt, hogy a protokollok szavai valóra váltak, ezek később, ugyan sokat akadályozva, de megtalálták útjukat mindenüvé a világon. Ezek a világ zsidósága terveit hozzák nyilvánosságra, és ezt a tervet állítólag 1897 táján lopták el egy titkos cionista konferencián Svájcban. Itt vannak az alapvonalai:

1. A zsidóknak évszázadokon át volt és van titkos politikai szervezetük. 2. Ennek a szervezetnek a szelleme hagyományosan és alapvetően kereszténygyűlölet és egy hatalmas ambíció a világ uralmára.
3. A cél, amelyet az idők során követnek, a nemzeti államok szétverése, és helyükre egy zsidók által uralt nemzetközi zsidóuralom léptetése.
4. Az először alkalmazott módszer a meglévő politikai testek gyöngítése, beléjük pusztító politikai eszméket oltva. Ezek az eszmék az 1798-es forradalom eszméi. A zsidók megvédik magukat ezektől a pusztító eszméktől. "Liberalizmust prédikálunk a gójoknak, de mi fönntartjuk nemzetünk abszolút fegyelmét."
Ezeket az eszméket az iskola, a szabadkőművesség, a sajtó, a színház, stb.. terjeszti. Az első két fordító, Nílus és Butmi ezt az iratot kommentár nélkül jelentette meg és nem vizsgálták annak hitelességét. Sikere annak tudható be, hogy tartalma világos és logikája szenvedélymentes, hogy elmagyarázza a világ összevisszaságának okait, és annak, hogy a benne megjósolt események bekövetkeztek. A protokollok körül viták alakultak ki. Védői nem tudták hitelességüket bebizonyítani, támadói még kevésbé tudták hamis voltukat bebizonyítani. Így mi a következő módon következtetünk az angol történésszel, Websterrel együtt:

"Az igazság az, hogy soha senki nem bizonyította be a protokollok hamisságát és a kiadott úgynevezett cáfolatok dőresége, valamint az a tény, hogy ideiglenesen megtiltották kiadásukat, inkább arra szolgált, hogy meggyőzze a közönséget eredetiségükről, hatásosabban, mint az összes antiszemita írás együttvéve."

A protokollok emiatt továbbra is zavaró iratok maradnak, de mivel nem lehet őket úgy tekinteni, hogy bizonyított történelmi eredetük van, nem foglalkozunk velük tovább. Van elég vitathatatlan írás arról, hogy hogyan működik a zsidó akciósterv anélkül, hogy a protokollokra kellene támaszkodnunk.

Ha beleolvasunk a zsidó irodalomba, észrevesszük, hogy nehéz kinyitni egy olyan könyvet, mindegy hogy annak írója történész, szociológus, államférfi, vagy levélíró, hogy ne találnánk meg a világuralmi eszmét, amely uralja a kiválasztott emberek elméjét és átitatja gondolkodásukat és cselekedeteiket.

Mindenki egyetért az alapelvben, csak a hegemónia formája különbözik az egyéniségtől függően, néhányan anyaginak gondolják, mások szelleminek, megint mások, talán a legtöbben mind szelleminek, mind anyaginak gondolják azt. Idézzük többek között Herzlt, Asher Ginzberget, Alfred Nossigot, Bernard Lazaret, hogy csak egy néhány nevet válasszunk ki legismertebbjeikből és legfontosabbjaikból. Jean Maxe azt mondja az utolsóként említettről:

Kb. harminc évvel ezelőtt, rendkívül jó könyvében, amely az író eredeti szándékától eltérően inkább zsidóellenes mint az antiszemiták legerőszakosabb írásai, azért mert ez a könyv igaz, Bernard Lazare időben óvott minket a zsidó világuralmi álomtól. Milyen igaza van Daniel Lipmannak, aki azt mondja, hogy ezek a tervek nem a képzelet szülöttei.

Bernard Lazare ezt mondta:

"Egy energikus, életerős és nagyon dölyfös nép, akik magukat fölsőbbrendűnek tartják minden népnél, a zsidó faj azt kívánta, hogy megkapja a hatalmat. Ösztönös tehetsége volt az uralkodáshoz, mert eredete szerint, vallása szerint, minősége szerint a kiválasztott nép, amelynek mindig tartották magukat, azt hitte, hogy helye a többiek fölött van. Hogy eljusson ehhez a méltósághoz, többféle eszközük volt, az arany adta nekik azt a hatalmat, amelyet minden politikai és vallási törvény megvont tőlük, és ez volt az egyetlen hatalom, amelyben reménykedhettek. Mint az arany tulajdonosai uraik urai lettek, uralkodtak fölöttük, és ez volt az egyetlen mód, ahogy szelepet találtak energiájuknak és tevékenységüknek." (2).

És másutt:
"Az emancipált zsidó idegenként lépett be a nemzetek közösségébe. A modern társadalmakba nem vendégként léptek be, hanem hódítókként. Olyanok voltak, mint egy elkerített csorda. Hirtelen megszűnt a kerítés és kirohantak a mezőre amely kinyílott nekik. De nem voltak harcosok. Az egyetlen hódítást hajtották végre, amelyre föl voltak fegyverezve: a gazdasági csatát, amelyre olyan sok évig készülődtek." (3).

Itt még mindig Bernard Lazare beszél:
A zsidó az élő bizonyítéka az állam eltűnésének, amelynek alapja a teológiai alapok, egy állam, melynek újra fölépítéséről álmodnak az antiszemita keresztények. Az a nap, amikor egy zsidó egy adminisztratív állást betöltött egy keresztény államban, veszély volt. Ez igaz, és az antiszemiták, akik azt mondják, hogy a zsidó elpusztította az állam eszméjét, azt is mondhatná, hogy a zsidó belépése a társadalomba jelképezte az állam elpusztítását, azaz a keresztény államét. (4)

Az anyagi uralkodást követi a lelki uralkodás: "A zsidó imperializmus az egyetlen, amely nem nyom el, hanem ellenkezőleg, fölemel. Amely nem tesz rabszolgává, hanem fölszabadít, amely nem sebesít meg, hanem meggyógyít. A zsidó imperializmus legnagyobb kifejezése a Bibliának ezek a sorai:' Az időnek el kell jönnie, az idő el fog jönni, amikor eszméink betöltik a világot. Imperializmusunk az egyetlen, amely büntetlenül legyőzheti az évszázadokat, az egyetlen, amelynek nem kell attól félni, hogy legyőzik, amely anélkül, hogy elmozdulna útjáról, legyőzhetetlenül vándorol útján célja felé lassú de határozott léptekkel. (5). "

Ebben a témában a zsidóság egyik vezetője, Alfred Nossig, könyvében 'Integrales Judentum' értékes és világos állításokkal jön. Ezt mondja: "A zsidó közösség több, mint egy nép a szó modern politikai jelentésében. Egy történelmi földi küldetés megbízottja, azt is mondhatnám, hogy a világmindenség megbízottja, amelyet alapítói, Noé és Ábrahám, Jákob és Mózes bíztak rá. Ez a küldetés alkotja létünk tudat alatti magját, lelkünk közös anyagát. Őseink alapvető elgondolása nem az volt, hogy egy törzset alapítsanak, de hogy egy világrendet, amely az emberiséget irányítja fejlődésében. Ez az igazi és egyetlen jelentése a héberek kiválasztásának kiválasztott népnek. Nem vágyakoznak külsődleges dicsőségre, nem vágynak a világ anyagi uralmára, csak ennek a fáradságos és kemény világmindenségi küldetésnek a véghezvitelére, amely magában foglalja a haladásért való munkálkodást és az emberiség lelki és erkölcsi nevelését. Gesta naturae per Judeos, ez a mi történelmünk formulája. Mindig ismételnünk kell: Nem vagyunk azok, aminek rosszindulatú ellenségeink szidnak bennünket, egy olyan nép, amely a világot anyagi értelemben akarja uralni, hanem lelki rendszerünk hivatott az emberiség fejlesztésére". (6)

Ilyen Izrael küldetése, és a beteljesedés napja közeleg.

"Egy hosszú éjszakából emelkedünk ki, amely tele van terrorral. Elénk tárul egy hatalmas táj, a Föld felszíne. Ezt a mi utunk. Sötét viharfelhők függnek fejünk fölött. Még naponta százaink halnak meg a közösséghez való hűségük miatt. De már közeledik a népek testvérisége. Napunk hajnala már látható a horizonton." (7).

Izrael boldogságot akar hozni az emberiségre és úgy hiszi, hogy ezt biztosítani is tudja nekik. Ezek alapvetően nemes érzelmek. De hogyan éri el a javaslat célját? Alfred Nossignál néhány oldallal tovább olvassuk: "Az általános szocializmus az, amely az emberiség legfejlettebb állapotát jelenti, és az ehhez vezető úton Izrael kell hogy vezessen bennünket." Ismételjük meg ezeket a szavakat, melyeket már idéztünk. A mózesi rendszer egy utópiáktól megszabadított szocializmus, amely mentes a kommunizmus terrorjától és a kereszténység aszkézisától is. A mai napi világszocializmus alkotja a mózesi alapelv megvalósításának első lépését, a jövőbeli világ megvalósításának kezdetét, melyet prófétáink megjósoltak.

Így erre a következtetésre jut:

Ha az emberek valóban haladást akarnak, akkor föl kell szabadulniuk középkori félelmüktől a zsidóktól (8) és azoktól a reakciós előítéletektől, melyeket velük szemben éreznek. Azt kell észrevenniük, hogy mik ők valójában: Az emberiség fejlődésének legőszintébb úttörői.

A júdaizmus megmentése ma megköveteli hogy mi tudomásul vegyük a szocializmus programját, nyíltan a világ előtt. Az emberiség megmentése a következő századokban attól függ, hogy ez a program győzni fog-e. És ez azután, hogy a fájdalmas Oroszországi katasztrófa bekövetkezett, a szocialista alapelv hibásnak bizonyult, maguk a bolsevisták is fölismerték és bevallották ezt! (9). Izraelnek volt alkalma Oroszországban arra, hogy a szocializmust átültesse a gyakorlatba, azaz biztosítsa az emberiség boldogságát. Néhány év alatt, sőt, néhány hónap alatt összerombolt sok mindent, melynek létrehozásához évszázadokra volt szükség, és olyan rendszert hozott létre, melynek atrocitásai példátlanok a világtörténelemben. Tudom, hogy Nossig nem hagyja jóvá a terrorista módszereket, de minden demagóg forradalom boldogságot ígért vérontás nélkül, és mindegyik, változó mértékben tömeggyilkossági orgiákba torkollott. Annak ellenére, amit Oroszország élt át a szocializmus útján, Nossig, Izrael nevében beszélve vezetni kíván bennünket, és meg van lepve, hogy ellenállunk, és ezt 'reakciós előítéletnek' nevezi!

Mekkora veszély az emberiségre nézve egy egész nép, amely ilyen bomlasztó elveket propagál!

A következő levelet egy, az angol irodalmi körökben jól ismert zsidó írta, Mr. Oscar Levy, megerősíti ezt az elméletet minden pontjában és válaszol Nossig elméleteire. Röviddel a háború után egy angol író, G. Pitt-Rivers kiadott egy könyvet 'Az oroszországi forradalom világjelentősége' címmel. Ebben megmutatja a zsidó befolyást a bolsevizmusban és ennek a ténynek a világjelentőségére. Miután elküldte a kéziratot egy zsidónak, Mr. Oscar Levynek, az utóbbi egy levélben válaszolt, amelyet Pitt-Rivers könyvének előszavában kinyomtatott. A levél túl hosszú ahhoz, hogy teljesen visszaadjuk, a következőkben a lényeges részeket adjuk vissza.

Nem lehetett volna 'Az oroszországi forradalom világjelentősége' -nél jobb címet találni, mert semmilyen esemény semmilyen korszakban nem lesz fontosabb a világ számára mint ez. Még mindig túl közel vagyunk ahhoz, hogy világosan lássuk ezt a forradalmat, ezt a vészjósló eseményt, amely bizonyosan a legközelebbi és ezért legkevésbé nyilvánvaló célja a világ tűzvészének, amelyet először elrejtett a nemzeti lelkesedés és hazafias ellenkezés tüze és füstje. Helyesen veszi észre, hogy egy ideológia van e mögött és világosan fölismeri, hogy egy ősi ideológia. Nincs új a nap alatt, és az sem új, hogy a nap keleten kel fel.

A bolsevizmus vallás és hit. Hogy tudnának ezek a félig konvertált hívők egyáltalán arról álmodni, hogy legyőzzék az 'igazságost' és a 'hívőt' saját hitükben, ezeket a keresztes lovagokat, akik Karl Marx vörös zászlója köré gyűltek, és akik az utóbbi forradalmak bátor tisztjei vezetése alatt harcoltak, a zsidók? A modern Európában alig van olyan esemény, amelyet ne lehetne a zsidóra visszavezetni. Az összes új ötlet és mozgalom zsidó forrásokból jön, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a szemita eszme végül is teljesen meghódította és maga alá rendelte a mi nyilvánvalóan vallástalan világmindenségünket.

Kétségtelen az, hogy a zsidó rendszeresen vagy eggyel jobban vagy rosszabbul csinálja azt amit a gój csinál, és nem kételkedünk abban, hogy befolyásukat ma nagyon alaposan meg kell vizsgálni, és ezt nem lehet komoly figyelmeztetés nélkül tenni. A nagy kérdés az, hogy a zsidó tudatos vagy öntudatlan gonosztevő-e? A magam részéről meg vagyok győződve róla, hogy öntudatlanok, de kérem, ne higgye azt, hogy föl akarom őket menteni ilyen szempontból. De határozottan meg vagyok győződve róla, hogy a forradalmár zsidók nem tudják, hogy mit tesznek, hogy inkább öntudatlan bűnözők, mint önkéntes gonosztevők.

Ön figyelmeztetően följegyezte, hogy a zsidó elemek alkotják a kommunizmus és a kapitalizmus hajtóerejét, mind anyagilag, mind lelkileg irányítják a világot. ugyanabban a sorban kifejezte alapos gyanúját, hogy ennek a rendkívüli viselkedésnek az oka a zsidó erős idealizmusában rejlik. Ebben önnek tökéletesen igaza van. A zsidó faj emberei, Haase, Levine, Luxemburg, Landauer, Kurt Eisner, Bajorország miniszterelnöke. Mózestől Marxig, Izsáktól Eisnerig, gyakorlatban és elméletben, mik voltak mindig: Szenvedélyese céljaiknak szentelték magukat, és készek voltak rá, sőt mohón várták, hogy utolsó csepp vérüket is eszményeik megvalósításáért föláldozzák.

"De ezek az eszmények rosszak" - fogja ön felelni. "Nézzük meg, hogy hova vezették a világot. Gondolom, hogy 3000 év elég hosszú volt az előkészületre. Még meddig javasolja ön, hogy tűrjük el őket és küldi őket ránk? És hogyan javasolja, hogy kijussunk a mocsárból, amibe taszított minket, ha nem változtatja meg az utat, amely a világot ilyen végzetesen téves irányba vezette? "
Erre a kérdésre egy válaszom van és ez így szól: "Önnek igaza van". Az ön szemrehányása, amely - így érzem- az ön antiszemitizmusának az alján van, túlságosan jogos, és ez okból én hajlandó vagyok az ön kezét megrázni és megvédeni önt attól a vádtól, hogy faji gyűlöletet terjeszt. Ha ön antiszemita, akkor én, a szemita is antiszemita vagyok, és sokkal meggyőződésesebb, mint ön. Mi, zsidók, tévedtünk, barátom, mélységesen tévedtünk. Ha hibánkban igazság volt 3000, 2000, nem 100 évvel ezelőtt, most semmi más nincs, mint hazugság, őrültség, egy olyan őrültség, amely még nagyobb nyomorúságot és még szélesebb anarchiát hoz létre.

Mi, akik megígértük önöknek, hogy az új mennybe vezetjük önöket, végül is az új pokolba vezettük önöket. Nem volt haladás, legalábbis nem erkölcsi haladás. És a mi erkölcsiségünk tiltott minden haladást és, ami ennél is rosszabb, minden jövő és természetes újjáépítés útjában áll ami romokban fekvő világunkban. Ránézek erre a világra és összeborzadok szörnyűségén, és annál jobban borzongok, mert ismerem ennek a szörnyűségnek a szellemi alkotóit. De maguk az alkotók önkéntelenül tették mindazt, amit tettek. Szemeik nem látják a nyomort, füleik süketek az értelem hangjára, szívük megkeményedett Európa anarchiájára, csak a saját gondjaikat látják, csak saját sorsukon bánkódnak, csak saját gondjaik alatt nyögnek.

Rene Groos ezt írta 'La question. J'uive, par un Juif ' c. művében:

"November 11-én Németországot kötelezték a fegyverek letételére és arra, hogy magát legyőzöttnek nyilvánítsa. Franciaországnak tizenhatezer halottjába került, föláldozta legjobb vérét, legértékesebb fiatalságát. Nem biztos, hogy ez az áldozat bármi célt is szolgált. Ha nem törődünk a tegnap legyőzöttjével, a ma győztese lesz a holnap győztese is. A gazdaság és a forradalom nemzetközi erői buzgón dolgoznak - a nemzetközi zsidó két arca. A bűnözők sok országban egy időben pimaszul ledobták álarcukat. A tűzvész föllángolt Oroszországba túl magas és túl vakító lánggal. Létezik egy zsidó összeesküvés a nemzetek ellen, először is Franciaország ellen, a rend ellen, amelyet ez a világon képvisel. Ez az összeesküvés többé-kevésbé mindenütt elfoglalja a hatalom útjait. Franciaországban ténylegesen uralkodik. Tévedtem, amikor zsidó uralomról beszéltem? Noha kevésbé nyilvánvaló mint Oroszországban vagy Magyarországon, nem kevésbé létező. (10).

Összefoglalva, néhány zsidó szöveg elemzése után logikus a következtetés: Hogy a protokollok igazak vagy hamisak, keveset számít. Ha az világ aktuális eseményeinek megfigyelése nem elegendő arra, hogy minket informáljon, elég vitathatatlan zsidó írás informál minket a következőről: A zsidó világuralom ötlete létezik. Az ötlet nem marad absztrakt állapotában, de szemünk előtt ültették át az anyagi világba és mindenekelőtt elméleti téren a világforradalom eszközével. A júdaizmus annak függelékével, a szabadkőművességgel, ennek a forradalmi mozgalomnak az alapja.

Túlzás lenne azt állítani, hogy ő csinálta teljességében ezt a mozgalmat, de bármi is volt szerepe az alkotásban, több haszna van belőle, mint bárki másnak és előre hajtja azt, erőteljes szervezeteinek minden eszközével. Vitathatatlan, hogy a szabadkőművesség segítsége nélkül ez a mozgalom valószínűleg soha nem lett volna sikeres abban, hogy alakot öltsön és sohasem sikerült volna neki az, hogy a világot beoltsa magával.

Irodalom:
1. Lásd Mgr. JOUIN, R. LAMBELIN, General NETCH-VOLODOFF, Mrs. WEBSTER, etc. könyveit
2. B. LAZARE, L' Antisemitisme, Chailley, 1894.
3. B. LAZARE, p. 223.
4. B. LAZARE, p. 361.
5. S. P. Chajes, member of the Massadole lodge affiliated to the Bnai Brith, Almanach national juif, years, 5682.
6. A. Nossig, Integrates Judentum, p. 1-5, Berlin.
7. A. Nossig, p. 21.
8. Láttuk, ahogy Sombart elveti ezt a történelmi utalást.
9. Mindig ugyanahhoz a félreértéshez jutunk vissza. A zsidó, forradalmi szelleme, kizárólagossága és messiási irányzatai miatt, amelyek forradalmiságra késztetik, de ezt nem veszi észre és azt hiszi, hogy a 'haladásért' dolgozik. Bernard Lazare könyve tipikus ebből a szempontból. Boldogságot kívánnak a világnak igazságszolgáltatásuk által, de amit igazságszolgáltatásnak neveznek, az a zsidó elvek győzelme a világon, amelynek két szélsőséges formája a plutokrácia és a szocializmus. Napjaink antiszemitizmusa forradalom a mai világ ellen, a júdaizmus terméke ellen.
10. Nouveau Mercure, May 1927.

KÖVETKEZTETÉS

A zsidókérdés két pontját kell tisztáznunk:
1. A forradalmi pusztítás zsidókból mint testületből áll? Igen vagy nem? Vagy más szavakkal, milyen a jó és rossz zsidók aránya?
2. A pusztítás öntudatos vagy nem az? Ennek a kérdésnek a következményeképpen: A forradalmi mozgalom és annak folyománya, a zsidó uralkodás a zsidó szabadkőműves összeesküvés eredménye-e, vagy pedig az 1789 óta elhintett modern alapelveké, melyek lényege: materializmus és ateizmus szellemi téren, liberalizmus, demokrácia és köztársaság politikai téren, kollektivizmus társadalmi téren?

A világon hatalmas zsidó és szabadkőműves erők vannak. Ezeket az erőket nemzetközileg szervezik és irányítják. Így hívhatjuk őket összeesküvésnek. Ebből azt a következtetést vonni le, hogy a zsidóság egységes forradalmi hadsereget alkot, amelyet egy fővezér vezet, abszurd lenne. Hogy milyen arányban vesznek részt ebben a zsidók, azt nem tudjuk nem minden zsidó bolsevik, nem minden szabadkőműves forradalmi ateista, de annak ellenére minden zsidó júdaikus mentalitása miatt és minden szabadkőműves mentalitása miatt alapvetően tudata alatt forradalmár.

Kizárósága, harcos egyistenhite, féltékeny intoleranciája és a törvény állandó kritizálása körvonalazza a zsidót, amely neki keserű állandóságot ad. A kompromisszum nélküli hagyományőrzés tartotta meg a nemzetet és bizonyos mértékig alkotta meg azt a fajt, amelyet nem lehet beolvasztani és amely ellenállni látszik a történelemnek és az időnek. A zsidó ösztönös ellenzékisége minden megállapodott rendszerrel szemben közvetlen következménye hosszú törekvésüknek arra, hogy eszméjüket változatlanul megőrizzék és hagyományaik állandóságának. A negatív hatású forradalmiság benne él a zsidóságban, a nemzetek szívében dolgozik azért, hogy megszüntessen minden vallást és minden politikai és társadalmi létformát, és állandóan a rombolást tekinti céljának azért, hogy önző módon fönntartsa saját magát.

Ezért ez a nép, általában a leghagyománytisztelőbb, mindig állíthatja, hogy a "haladás" kocsiján halad, fölajánlja együttműködését az úgynevezett haladó pártoknak, a bármilyen okból elégedetleneknek, akik különféle okokból föl akarják borítani a meglévő rendszert azért, hogy egy olyannal helyettesítsék, amely definíciója szerint előnyösebb. A társadalmi harcok, melyek végső soron visszavezetnek a szegény és a gazdag harcához, általános történelmi jelenségek amelyek mindenütt láthatóak különféle erősséggel. Ha hosszabban tartanak, keserűvé válnak és olyan lázra hasonlítanak, amely romba dönti az államokat és eltünteti a népeket.

A júdaizmusnak ahhoz, hogy megőrizze lelki és anyagi integritását támogatnia kell és fönt kell tartani a népekben a halálos osztályharcot, amely hosszú távon mindig megfelel céljának. a zsidók fejében, és még inkább ösztöneiben, úgy ahogy a történelem formálta őket, ez a harc a bomlasztás hatalmas eszköze arra, hogy a kiválasztott nép végül győzzön és a messiási kor jöjjön el. Izraelből leszármaztatható az örök forradalom valóságos metafizikája. (1).

Ezeket a szavakat megerősítik a zsidó Eberlin szavai:

"Minél alaposabb a forradalom, annál több szabadságot és egyenlőséget ad a zsidónak. A mai haladás áramlatai sohasem mulasztják el azt, hogy megerősítsék a zsidó helyzetét. Ugyanígy minden visszahőkölés, minden reakció először őket találja el. Egy egyszerű politikai mozgás jobb fele gyakran elég ahhoz, hogy bojkottot vagy numerus clausust jelentsen a zsidónak. Ilyen módon a zsidó a társadalmi katlan nyomásmutatója. Így a zsidó mint egység nem tehető a reakció oldalára, mert a reakció, mint neve mutatja, visszatérés a múlthoz, és a zsidó számára a létezés abnormális lehetőségét jelenti." (2).

Tudat alatt vagy ösztönösen forradalmár a zsidó befolyás? Anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk a zsidó szervezetek határozottan destruktív céljait, valószínűnek látszik, hogy tudat alatti volta jelentősebb mint azt hiszik. A zsidó mint egység alapvetően forradalmi. Hogy ezt tudat alatt teszi-e vagy ösztönösen, az nem változtat sem a tényen sem annak veszélyességén.

Egy olyan könyv, mint Alfred Nossigé nagyon figyelemre méltó a zsidó nemzeti és vallási buzgalomról, amely cselekvéseik indítéka. Mi teljesen és abszolút meg vagyunk arról győződve, hogy a zsidó népre nagy jövő vár, amely a világ szellemi vezetése. Az író, akinek minden mondata őszinteséget és zsidó hazafiasságot sugároz, csak Izrael nagyságát látja, az elkerülhetetlen nagyságot, az isteni eredetet, a természetfölötti erőt, amely magát a zsidót egy tudat alatti mozgalomba viszi, amelyet a világra is alkalmazni kell mint egy természeti törvényt. Ennek a hazafiasságnak megvan a maga nemes oldala, vad és fanatikus nagysága, amely semmiféle eszköz előtt sem hátrál meg, semmiféle pusztítástól nem riad vissza, hogy megvalósítsa eszméit amelyek tettre ösztönzik. Ez bebizonyítaná, hogy a zsidó nem szándékosan pusztít, hanem ösztönösen alkalmazza hatalmát arra, hogy segítse a zsidók lelki és anyagi világuralmát. Kár, hogy ez az uralom szükségessé teszi nemzsidó emberiség lelki és bizonyos mértékű anyagi fölbomlását.

Nossig munkája segít nekünk annak megértésében, hogy a szocializmus néha a zsidó mentalitás tudat alatti kifejezése a világon. Ez lehet hogy igaz, de attól a szocializmus még romboló elem marad, és nehéz fenntartani azt a véleményt, hogy ha megpróbáljuk megvédeni magunkat, akkor antiszemiták vagyunk, mert ha így teszünk akkor a zsidó mentalitás ellen vagyunk.

Teljesen logikus, hogy a demokratikus rendszerben hamarosan a zsidó lesz az egyetlen uralkodó. És az sem kevésbé logikus, hogy ha ez megtörtént, akkor a világra is alkalmazzák gondolkodásmódjukat és cselekvéseiket és a helyzetet saját érdekükben fogják kihasználni, és a nemzsidók érdekeivel ellentétes módon. (továbbá az a véleményük, hogy még behozandó hátralékuk van). Kötelességünk az, hogy ne engedjük meg hogy a dolgok állása ilyen módon változzon meg.

Itt fölvetődik egy kérdés. Szemére vethetjük-e a zsidónak faja nagyszerűségét? Erre késlekedés nélkül azt felelném, hogy nem. Egy angolnak vagy németnek sem vetem a szemére, hogy saját országának nagyságáért dolgozik. A zsidó hazafiasság lelkesedésében a sok szenvedélyben és meggyőződésben szépség is van. A mi dolgunk az, hogy a szükséges intézkedéseket foganatosítsuk és nem az övék, hogy céljaikat megváltoztassák. Azt sem kérdőjelezném meg, hogy nem az-e a különbség, hogy az angolokról és németekről tudjuk, hogy azok és nem rejtik el a tényt, hogy mindenek előtt angolok vagy németek és következésképpen ellenségek. De a zsidó kihasználja hamis állampolgárságának előnyeit, és mint állampolgár, akadályozás nélkül dolgozik a júdaizmus jövőjéért azoknak az országoknak a hátrányára, amelyek letelepedési jogot adtak nekik. Fölhasználják ennek a helyzetnek az előnyeit anélkül, hogy teljesítenék a rájuk háruló kötelességeket.

Másrészről, ha a zsidó világuralmat az emberiség erkölcsi és anyagi fölemelkedése jelentené, akkor nem lennének ellenségek. De ez inkább az erkölcsi és részben anyagi tönkretételt jelenti a nemzeteknek csak a zsidó javára. Így az antijúdaizmus az önvédelem és a társadalmi megőrzés munkája, nem támadás, ahogy a zsidó szeretné velünk elhitetni.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a zsidó uralomnak egyrészt természetes okai vannak, másrészt az összeesküvés az oka. Másfelől ez a modern alapelvek logikus következménye, de ezeknek az elveknek az alapja és gyakorlatba való átültetése a zsidó szabadkőműves összeesküvés következménye, melynek erőfeszítéseit a világuralom megszerzésére már 1789-ben láttuk. Lelki alapja az ateista materializmus. Politikailag a demokrácia, köztársaság és a liberalizmus. Társadalmilag a kollektivizmus. Ezért magának a zsidónak tennénk szívességet azzal, ha megvizsgálnánk forradalmi tevékenységét, mert híres szocializmusuk nem lesz tartós, és másrészt ha rögtön megadjuk magunkat neki, akkor rögtön ezután jön saját húzásuk, mivel röviden, képességeik alapvetően a paraziták képességei. A történelem bemutatja, hogy röviddel azután, hogy egyedül maradnak, nem képesek saját államaik fölépítésére és irányítására.

Nem volt hiány a figyelmeztetésekben. Tudjuk, hogy mit mondott Dosztojevszkij a Journal d'un Ecrivain-ban 1880-ban. Másutt idéztük Copin-Albancelli figyelemre méltó politikai előrejelzését. Itt van egy kevésbé ismert író, Wilhelm Marr véleménye. Wilhelm Marr német forradalmár volt, aki sok évig harcolt a kereszténység ellen és aktívan részt vett az 1848-as forradalomban. Látta a következményeket, hogy egyedül Izrael nyert valamit, és 1879-ben kiadott egy könyvet La Victoire du Judaisme sur le Catholicisme címmel (A júdaizmus győzelme a katolicizmus fölött), amelyben ezt mondta:

"Hangosan kinyilatkoztatom, teljesen iróniamentesen, a júdaizmus győzelmét a világtörténelemben, nyilvánosságra hozom a vesztett csata számláját, az ellenség győzelmét, aki nem mutat könyörületet a legyőzött hadsereggel szemben. Ebben az országban, melyet a gondolkodók és filozófusok országának is neveznek, a zsidók egyenjogúsítása 1848-ban megtörtént. Attól kezdve elkezdődött a harminc éves háború. amelyet a zsidóság nyíltan visel ellenünk. Mi németek 1848-ban kimondtuk hivatalos vereségünket a júdaizmus javára.

Az egyenjogúsítás pillanatától fogva a zsidó a németek számára olyan tárgy lett, amelyet tilos megérintenie. A jelenlegi órában Oroszország az egyedüli európai ország, amely ellenáll az idegen megszállás hivatalos elismerésének. Ez az utolsó erődítmény, amely ellen a zsidók beásták magukat és ha az események irányából ítélem, Oroszország kapitulációja csak idő kérdése. Ebben a hatalmas birodalomban a júdaizmus meg fogja találni az achillész sarkat, amely meg fogja engedni, hogy egész Nyugateurópát kiemelje a sarkából.

A zsidó intrikák klasszikus szelleme Oroszországot forradalomba fogja taszítani, olyanba, amilyet a világ még soha sem látott. Oroszországban a júdaizmus olyan szerepet játszik, hogy még fél attól, hogy visszaszorítják. Ha legyőzte Oroszországot, nem fog senki támadásától sem félni. Ha Oroszország birtokosa lesz, az állam minden része az övé lesz, éppúgy mint nálunk, akkor a zsidó hivatalosan fogja a nyugateurópai társadalom további bomlasztását folytatni, és a halálra ítélt Európának az utolsó órája fog ütni, száz vagy százötven év múlva, mivel látható, hogy most az események sokkal gyorsabban fejlődnek, mint az elmúlt évszázadokban."

Irodalom:

1. G. BATAULT, Le probleme juif, p. 255.
2. E. EBERLIN, Les Juifs d'aujourd hui. p. 201.

ÁLTALÁNOS KÖVETKEZTETÉS

Ennek a műnek az a célja, hogy megmutasson két nem köztudott befolyást a forradalmakra. De ez nem azért van így, mert ezeket eddig nem ismerték, így nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy az ellentétes túlzásba essünk és azzal vádoljuk őket, hogy ők minden rossz okozói.

Röviden és fő vonalakban a következő következtetést vonhatjuk le. A forradalomnak sok és változatos okai vannak. Némelyikük normális és jól ismert, mint az ipar fejlődése, a túlnépesedés, az általános jólét hiánya, az általános anarchia mert minden lelki támasz eltűnt - és ezt mások kellőképpen leírták. Az ezekkel való foglalkozás meghaladná ennek e könyvnek a kereteit. Mindössze annyit mondunk ezekről, hogy általános nyugtalanságot keltettek, amelyet egy bizonyos embercsoport és bizonyos szervezetek kihasználtak arra, hogy forradalmat indítsanak el, és amelyet szükség esetén akkor is létrehoznak, ha az még nem létezett.

A forradalomban több a műviség, mint azt általában föltételezik. Ezt nem csak a zsidóknak kell fölrónunk. Nem biztos, hogy ők alkotják annak a legnagyobb számú elemét, de faji tulajdonságaik miatt ők a stratégái és igazgatói a mozgalomnak, melynek szinte kizárólag ők a haszonélvezői. A zsidókat nem azért támadják, mert zsidók.

Nem is gondoltunk volna arra, hogy anyagi és mindenek előtt erkölcsi terjeszkedésük felriaszt minket, ha ezek nem vezettek volna szükségszerűen saját pusztulásunkhoz. Állandóan üldözésről kiabálnak, de ebben az esetben kit üldöz ki? Ha azt, hogy védjük magunkat, antiszemitizmusnak nevezik, akkor a világon sok ember öntudatlanul antiszemita. A felelősség a mienk és nem az övék. A rossz erői mindig léteztek. Az igaz, hogy a 18-ik századtól nemzetközileg szerveződtek és ugyanakkor alattomosabb formát vettek föl: bomlasztás eszmékkel. Ameddig az államok abszolút monarchiák voltak isteni joggal, addig az ördög erői nem tudtak fölöttük uralkodni. Amikor szakítottak ezekkel az elvekkel, akkor győzedelmeskedtek ezek az erők.

A szocializmus és a demokrácia korunk legnagyobb csapdái. Ezt maguk a forradalmárok is kimondják. Ahogyan ma dicsőítik a köztársasági államformát, elméletileg elképzelhető lenne, hogy ez helyes így, ha nem esne elkerülhetetlenül a zsidó szabadkőműves uralom alá. A zsidó szabadkőművesség ezt nem is titkolja, mert nyíltan vallja, hogy előnyben részesíti a köztársaságot azért, hogy könnyebben juthasson hatalomhoz és szabad terepe legyen. Ezért retteg a zsidó szabadkőművesség az abszolút hatalomtól, amely egyedül zárhatja el annak az útját.

A jelenlegi helyzet súlyosságát nem elsősorban a forradalom anyagi pusztítása okozza, hanem annak demokratikus, materialista és forradalmi szellemi álláspontja, amely ma uralkodik és mindenkit tudatosan vagy tudat alatt befolyásol. A zsidó mentalitás meghódította világot és csak a júdaizmus lett a pusztító elem, ha megengedjük, hogy áthasson bennünket. Ez utóbbi pontot nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A zsidóprobléma tiltott téma amelyről tilos beszélni, de a helyzet túl meredek ahhoz, hogy csöndesek maradjunk. Nem fogadható el, hogy engedjük orosz fajtestvéreinket lemészárolni anélkül, hogy megpróbálnánk megvédeni őket. Láttuk mit tett a júdaizmus Oroszországgal. Hasonló végzet fenyeget minket is. Csak a módszerek különböznek országról országra. Oroszországban bolsevizmusnak hívják. Franciaországban lassú fölbomlás a zsidó szabadkőműves köztársaság formájában. Angliában és Amerikában az állandóan növő zsidó befolyás minden osztályban és a kormányban. Máshol más eszközöket alkalmaznak, de a cél, a forradalom győzelme annak következményével, a júdaizmus anyagi és erkölcsi uralmával, mindenütt ugyanaz. A védekező harc első fázisa az, hogy fényt vessünk a zsidó szabadkőműves kérdésre. Ha igaz az, amit állítanak, hogy a zsidók és a szabadkőművesek teljesen ártatlanok, akkor maguk követelnék nyilvános átvilágításukat, amelyet eddig még sohasem kívántak.

Ezután szükséges lenne védelmi intézkedéseket bevezetni. Az ilyen intézkedéseknek nem kell erőszakosaknak lenni. Keresni kéne olyanokat, akik képesek ilyen intézkedéseket definiálni.

A világnak tulajdonképpen csak egy igazán fontos kérdése van, és az a harc a forradalom ellen és a forradalmi eszme ellen. Ez nemzetközi kérdés, és egy kis nacionalizmust sem szabad engedni azért, hogy az megakadályozza a világ egészséges elemeinek elkerülhetetlen szövetségét a közös ellenség ellen. Számunkra ez élet és halál kérdése. Az idő sürget, mert minél tovább késlelkedünk, annál jobban gyűlnek a romok.

Hogy tudunk a forradalmi veszély ellen harcolni? Tekintsük csak az alapvonalat, amelyet Európában kell követni. Szükséges az, hogy egyszerre cselekedjünk közvetlenül és közvetve, a közvetett út a hatásosabb. Indirekt módon kell saját magunkat megváltoztatni ahelyett, hogy az ellenfelet változtatnánk meg. Hogy ezt elérjük, először is meg kell szabadulnunk a halálos alapelvekkel, amelyeket 1798-ben a zsidó szabadkőművesek tukmáltak ránk, föl kell adnunk a parlamentarizmust, a demagógiát és az ateizmust, amelyet államvallásnak tekintünk. Vissza kell térnünk a hagyományokhoz, az abszolút monarchiához, hogy a vallási alapelveket kötelezően oktassák az iskolákban, a társadalmi hierarchiához, mindenhez, ami a hatalmat egy kézbe teszi, amely megakadályozza a népszerű pusztítás működését, az arany korlátlan hatalmát. Ha így teszünk, talán fölszabadulhatunk ettől a ma érvényes brutális zsidó eredetű gazdasági mentalitástól, amely szerint az üzlet és az arany a létezés célja a kultúra, a szépség, az erkölcs hátrányára. Akkor a társadalmi szervezet újra normalizálódik és a zsidó szabadkőműves mikróba hatalma megszűnik.

A kérdés nemzetközi. Két egymással szembenálló kultúra harca. Az egyik győzni fog vagy a világ meg fog semmisülni. Az eszmék nincsenek két vízálló részre szétválasztva. Nem lehet állandóan egymás mellett egy materialista szocialista kultúra Moszkvában és nyugaton egy keresztény kultúra. Az egyik elvnek győznie kell. A forradalom terjesztésének elmélete a szomszéd országokba azért hogy gyöngítsük ezeket a saját javunkra öngyilkos elv. Németországnak keserű tapasztalata van ezzel. Baljóslatú, hogy konzervatív kormányok tapsoltak az Oroszországi forradalom sikerének és hogy még ma is nem tekintik a bolsevik fertőzést veszélyesebbnek, mint a gazdasági vagy hadi versengést. Megjegyezhetjük erről a tárgyról beszélve a holland miniszter világosan látását, akinek jelentéseit a bolsevizmusról korábban idéztük.

Minden más meggondolást alá kell rendelni a forradalmi szellem leküzdésének. Én azok egyike vagyok, akik azt hiszik, hogy csak az abszolút monarchia tudja ezt sikeresen leküzdeni és hogy szükséges a királyság létrejöttét vagy újralétrejöttét támogatni minden országban. Szociológusok és filozófusok azt mondják, hogy a politikai rendszerek az emberek mentalitásának megnyilvánulásai és hogy a politikai területen való munka olyan, mintha a kocsit fognánk be a ló elé, olyan, mintha a következményekből indulnánk ki és nem az alapokból, és olyan, mintha homokra építenénk.

Én nem osztom teljesen ezt a nézetet, két okból. Először is, a monarchia nemcsak politikai államforma. Majdnem elkerülhetetlenül von magával egy teljes politikai, társadalmi és vallási rendszert, amely mind szellemében mind érdekeiben szemben áll a forradalmi alapelvekkel. A forradalmárok gyűlölete a monarchia ellen mutatja, hogy ők ezt teljesen megértették. Másodszor, az emberek mentalitása nem spontánul áll elő. Különféle eszközök alakítják és hozzák azt létre, melyek közül az iskola és a sajtó a két alapvető eszköz. Ezért elsőrendűen fontos az, hogy urai legyünk ennek a két fontos oszlopának a közvélemény irányításának. A politikai kérdés ezután az, hogy hogyan érjük el azokat az alapelveket, melyek alapja a vallás, a keresztény vallás és a kétezer éves hagyományok, melyek a nyugati kulturált világ erejét adják. Ezzel párhuzamosan védekező intézkedéseket kell hoznunk a zsidó szabadkőművesség ellen.

A szabadkőművesség ellen? Nagyon egyszerű. Meg kell tiltani minden titkos társaságot. Ha így cselekszünk, nem rombolunk le semmit, csak megelőzzük azt, hogy ezek ártsanak nekünk. Mussolini és a magyar kormány megtették ezt. Példájukat biztosan követni fogják. A júdaizmus elleni önvédelem nehezebb eset. Néhányan, és ezek nem a legjelentéktelenebb emberek megoldhatatlannak tekintik a problémát. Nem létezik tökéletes megoldás, amely hatásosan védené a nemzsidókat anélkül, hogy ártana a zsidónak. Az igazán hatásos megoldás vagy a zsidókat vagy a nemzsidókat kellene hogy megsemmisítse. Nem szükséges ezzel foglalkoznunk, vizsgáljuk meg a többit.

Az asszimiláció? A zsidó alapelvből kiindulva ez lehetetlen, a zsidó nép története bizonyítja ezt. Vegyük el a zsidótól a polgári és politikai jogaikat? Ez csak félig jelentene megoldást, mélységesen bosszantó lenne ugyan de nem jelentene hatásos védelmet. Ne felejtsük el, hogy mind a zsidó eszmék mind az egyének ellen védenünk kell magunkat. Továbbá ez nem lene védelem a zsidó gazdasági hatalom ellen. A cionizmus? Azaz adjunk a zsidóknak egy saját országot? valószínűleg ez lenne a legigazságosabb és legjobb megoldás. De lehetséges gyakorlatilag? Kételkedhetünk benne. A zsidók nem akarják ezt minden áron, és ha kívánják is, a következő módon gondolják megvalósítását:

Az új Júdeában nem lakna minden zsidó. Többségük továbbra is eddigi országában tartózkodna, de a közös haza ötleteket adna nekik a múltbeli életről és az egységről. Ez egészében a mai cionisták álma.

Ezeket a szavakat G. Batault így kommentálja:

Ha ez a cionizmus minden álma, ha ez valójában a cionizmus, akkor ez egy valóságos összeesküvés a nemzsidók ellen és a népek ellen, és ez sok antiszemita ellenlépést és ellentámadást igazolna. Mit alkotna egy ilyen zsidó központ valójában azoknak, akik továbbra is ott élnének, ahol állampolgárok, de impulzusaikat a közös központból vennék, ha nem állandó összeesküvést az államok biztonsága ellen? Ha az újra létrejött zsidó nép nemzetként akar a népek sorában szerepelni, akkor az mindenki érdeke, hogy ezt segítse. Ha viszont ezzel szemben nemzetközileg akarja magát megszervezni arra, hogy romba döntse és uralja a nemzeteket, akkor az utóbbiak kötelessége, hogy föllázadjanak és megtiltsák ezt.

Továbbá jogunkban áll kételkedni abban, hogy a zsidók képesek egy országot vezetni saját kormányukkal. Primitív képességeik, melyeket 300 év örökségeként fejlesztettek ki, olyan néppé tették őket, amely kitűnően ki tudja azt használni amit mások termelnek, de ritkán képes saját termelésre. És ez minden iparágra igaz. Amikor a zsidóknak mások munkája helyett a saját munkájukból kell élni, nagyon nem fog nekik tetszeni. (1). Továbbá a júdaizmusban levő forradalmi szellem, melyet akkor nem tudnak nemzsidó kormányok ellen alkalmazni, saját maguk ellen fog fordulni. De hát ez alapvető sajátosságuk, és az igazságos, hogy saját maguk ellen is alkalmazzák ugyanazokat a destruktív tulajdonságaikat, amelyeket eddig keresztények ellen használtak. A cionizmusnak kell a becsületes júdaizmus próbakövének lenni. Ha a zsidók azok, aminek mondják magukat, akkor hálásan el kell kezdeniük nemzetük újraalkotását. Ha nem akarják ezt, akkor az antiszemitáknak van igazuk és sürgősen védőintézkedéseket kell hozni ellenük.

Valójában sok okból a palesztínai cionizmus első kísérlete mellément, de ez még nem bizonyítja, hogy az alapötlet rossz. Hogy a zsidó probléma nehézségektől hemzseg, az kétségtelen, de ne kövessünk struccpolitikát és hagyjuk azt figyelmen kívül, mert akkor sohasem oldjuk azt meg. Ha így folytatjuk, a következő lesz az eredmény: A forradalom pillanatnyilag győzedelmeskedik, vagy Oroszországi erőszakos, vagy Franciaországi lassú formájában. Ennek következményeként először jön létre a zsidó világuralom. Mindezt a szokásos zsidó visszaélések elleni reakciók fogják követni és egy antiszemita hullám, amely erőszakosabb lesz, mint amit valaha is látott a világ. A program második része Oroszország és egy keleteurópai zsidók által uralt zóna létrejötte lesz, amely mindkét oldalnak pusztítást jelent.

Az angolul beszélő országokban előnyösebbek a föltételek, mint Középeurópában arra, hogy anyagilag vizsgáljuk meg a nem csökkenő veszélyt. Vegyük Anglia esetét és jegyezzük meg, hogy amit itt elmondunk, az nagy részben Amerikára is alkalmazható. Kiindulópontként észre kell vennünk, hogy a brit nép többsége nem veszi észre, hogy a zsidó kérdés egyáltalán létezik. A szigorú cenzúrát sem veszik észre, amely fölöttük van, és amely meghatározza, hogy mit olvashatnak erről és ezzel rokon témákról. Azt lehet mondani, hogy ennek a könyvnek a tartalma elég tény ahhoz, hogy a zsidó kérdés létezik, és ez még Angliában is nagyon súlyos kérdés. De az emberek nemtörődömsége komolyan akadályozza azt, hogy bármilyen programot is elkezdjünk a veszély elhárítására. Hogy ezen túltegyük magunkat, először is le kell küzdenünk a cenzúrát az újság- és könyvkiadásban, a hírügynökségekben, a moziban és színházban és sok politikus esetén.

Az első és azonnali cél az, hogy megszűnjön a rendszeres ellenséges tevékenység, amely minden árulás alapja. A problémát ki kell tenni az ország elé és nyilvánosan meg kell vitatni. Angliában van elég értelmes ember, aki tanácsot tud adni arra, hogy mit kell tenni.

Irodalom:

1. Egy író a cionizmus kezdetén kifejtette ezt a gondolatát: "A zsidó nem fog Palesztínában maradni, mert ott nincs senki, akit ki tudna zsákmányolni. Ezt a zsidó sajtó elutasította.

IRODALOM

ANGLIA

John HOBISON. - Proof of a conspiracy.
W. J. HUGHAN .- Constitution of the Freemasons of the premier grand lodge of England. 1899.
A. GINZBERG. - Transvaluation of value.
Morning Post. - The cause of the world unrest. 1920.
G. Pitt RIVERS. - The world significance of the Russian revolution. 1920.
Dr. E. J. DILLON. - The inside story of the peace conference.
H. WEBSTER. - World forradalom. 1922. - Secret Societies és Subversive Movements. 1924. - The Socialist Network. 1927.
Hilaire BELLOC - The Jew.
DARGON. - The Nameless Order.
Chas. M. ROUSE. - The Nameless Beast.

FRANCIAORSZÁG

LUCHET (Marquis de). - Essai sur la secte des Illumines. 1789.
ROBISON (John). - Preuve d'une conspiration contre les Rois ei les religions (traduit). 1798.
BARRUEL (Abbé). - Mémoires pour servir á l'histoire du Jacobinisme. 1804.
ECKERT. - La Franc-Maconnerie dans sa vraie signification (traduit). 1852.
CRÉTINEAU-JOLY. - L'Eglise romaine en face de la Révolution. 1859.

LECOUTEUX DE CANTELEU (Cointe). - Les sectes ei societes secretes, politiques et religieuses, essai sur leur histoire depuis les temps les plus recules jusqu'á la Re'volulion francaise. 1863.
GOUGENOT DES MOUSSEAUX. - Le Juif, le Judaisme et la judaisation des peuples. 1869.
DESCHAMPS (P.). Les Societies secretes et la Societe.
DESCHAMPS (P.) et A. JANET. - Histoire des societes secretes.
JANET (Claudio). - La Franc-Maconnerie et la revolution.
LEMANN (Abbe). - L'entree des Israelites dans la societe francaise. - La preponderance juive. 1889.
COCHIN et CHARPENTIER. - La campagne electorale de 1789 en Bourgogne.
DILLON (Mgr Georges-F.). - La guerre de l'antechrist contre l'Eglise et la civilisation chretienne.
LAZARE (Bernard). - L'antisemitisme. 1894.
BRAFMAN (J.) - Le livre du kahal (traduit). 1873.
KALIXT DE WOLSKY. La Russie juive (traduit). 1887.
ROHLING (A.). - Le Juif Talmudiste. 1878.
LAMARQUE (Abbe' de). - Le Juif talmudiste. 1888.
LOMBARD DE LANGRES. - Histoire des Societes secretes. BORD (G.). - La Franc-Maconnerie en France, des origines á 1815.1908.
COPIN ALBANCELLI. - Le drame maconnique, le pouvoir occulle contre la France. 1908. - La conjuration juive contre les peuples, 1909.
Le FORESTIER. - Les Illumines de Baviere. 1914.
DELASSUS (Mgr). - Le pro bleme de l'heure presente. - La conjuration antichretienne. 1910.
TORMAY (C. DE). - Le livre proscrit. 1919.
JOUIN (Mgr). - Le peril judaeo-maconnique. 5 vol. 1919-1927.
LAMBELIN (R.). - Le regne d'Israel chez les Anglo-Saxons, - L'imperialisme d'Israel.
REZANOF (Golonel). - La troisieme inlernalionale communiste, le Komintern. - L'ideologie du communisme.
GROOS (Rene). - Enquete sur le probleme juif, 1920.
BATAULT (G. . - Le probleme juif. 1921.

I.J. THARAUD. - Quand Israel est roi.- Causerie sur Israel.
SOMBART (Werner). Les Juifs et la vie economique. 1923.
LEBEY. (A.). - Dans l'atelier maconique.
MICHEL (G.). - La dictature de la Franc-Maconnerie sur la France. 1924.
PREUSS (A.). - Etude sur la Franc-Maconnerie americaine.
NETCHVOLODOFF (A.). - Nicolas II et les Juifs. 1924.
COCHIN (A.) - Les societes de pensee et la revoluIion en Bretagne. 1924.
SOKOLOFF (Nicolas). - L'enquete judiciaire sur l'assassinat de la famille imperiale de Russie. 1924.
BERAUD (H.). - Ce que j'ai vu a' Moscou. 1925.
LANTOINE . (A.). - Histoire de la Franc-Maconnerie francaise. - Hiram couronne d'epines. 2 vol , 1926.
-Hiram au jardin des oliviers. 1928.
MARTIN .***. (G.). - La Franc-Maconnerie francaise et la preparation de la revolution. 1925.
GUENON (R) - La crise du monde moderne. 1927.
- Le Theosophisme. 1924.
IZOULET (J.). Paris, capitale des religions. 1927. MOLLE. - Le front unique. 1927.
MELGOUNOV (S.-P.). - La terreur rouge. 1927.
GAUTHEROT (G.). - Le monde communiste. 1927.
ELIE-EBERLIN. - Les Juifs d'aujourd'hui. 1927.
Edmond FLEG. - Pourquoi je suis Juif. 1928.
Raymoud DUGUET. - Un bagne en Russie sovjetique. 1928. E.
PLANTAGENET . - La Franc-Maconnerie francaise. 1928.
R. MENNEVEE . - L'organisation anti-maconnique en France 1928. X. - L'elue du dragon. 1929.
KADMI-KOHEN. - Nomades. 1929.

EGYESÜLT ÁLLAMOK

FORD (H.). - The International Jew. 4 vols. 1920.
Ludwig LEWISOHN. Israel. New-York. 1925.

NÉMETORSZÁG

ECKERT. Der Freimaurerorden in seiner wahren Bedeutung. 1852.
JUSTUS (Dr. Briman).Der JudenspiegeL 1883.
ECKER (Dr.). Der Judenspiegel im Lichte der Warheit. 1884.
LEWIN (Ad.). - Der Judenspiegel des Doctors Justus. 1884.
LOEWE (A.-G.). - Der Shulshan arukh. 1837.
Karl MARX. - Die Judenfrage. 1844.
GOLDSCHMIDT (Lazarus). - Talmud (német fordítás).
JELLINEK (A.). - Der Judische Stamm. 1869. Gegen die Antisemiten. 1882.
GRAETZ. - Die Geschichte der Juden.
WEININGER (Otto).. - Geschlecht und Charakter.
MARR (Wilhelm). - Der Sieg des Judentums über das Christentum. 1879.
HERZL (Theodor). - Der Juden staat.
STERN (L.). - Die Vorschriften der Thora welche Israel in der Zerstreuung zu beobachten hat. 1904.
BEGEMANN (W.)- Vorgeschichte und Anfange der Freimaurerei in Anglia 1909.
GRUBER (Hermann). - Der giftige Kern. 1899.
MAZZINI. - Freimaurerei und Weltforradalom.
OHR (Dr Wilhelm). - Der Französische Geist und die Freimaurerei. 1917.
MUFFELMANN (Ludwig). - Die Italienische Freimaurerei und ihr wirken für die teilnahme Italiens an den Krieg. 1915.
PHAROS (Prof.). - Der Prozess gegen die Attentater von Sarajevo. 1918.
FINDEL (J.-G.). - Der Jude als Freimaurer.
- Grundsatze der Freimaurerei in Völkerleben.
ROSENBERG (A.). - Das Verbrechen der Freimaurerei. 1920.
- Der Staats feindliche Zionismus.
- Unmoral in Talmud.
- Pest in Russland.
- Die Spur der Juden. 1919.
EISELE (Hans). - Bilder aus dem Kommunistischen Ungarn. 1920.

WICHTL (Dr). - Weltfreimaurerei, Weltforradalom, Weltrepublik. 1921.
EBERLE (J.). - Grossmacht Press.
NOSSIG (Alfred). - Integrales Judentum.
KOHN (A.). - Die Juden und die Freimaurer.
FRITSCH (Th.). - Handbuch der Juden/rage.
KLOTH (Emil). - Sozialdemokratie und Judentum. Az oroszországi szocialista forradalomárok Berlinben. -Tcheka.
NILOSTONSKY. - Der Blutrausch des Bolschevismus. 1920.
POPOFF (Georg). - Tcheka. 1926.
LUDENDORF (E.). - Die Vernichtung der Freimaurerei. 1927. - Kriegshetze und Volkermorden. 1928.
Gregor Schwartz BOSTUNITCH. - Die Freimaurerei. 1928.
HERGETT. - Aus dem Werkstatt der Freimaurer in Österreich. 1928.

---1. rész---